Milyen volt az 1700-as évek divatja? Cikkünkben egy történelmi kalandozásra hívjuk Önt a divat világába. Egészen az 1700-as évekbe repítjük vissza a gondolatban, hogy felfedezze, mit hordtak az egykori nők és férfiak a felvilágosodás korában!

Mi jellemezte a korszakot?

Hogyan öltöztek Rákóczi Ferenc, Mária Terézia és XIV. Lajos idején? Jelen cikkünkben most a korszak európai elegáns viseletét illetően a felső tízezer jellemző viseletéről beszélünk. Az alsóbb rétegek viseletének elemzése jóval bonyolultabb lenne, hiszen egyedi regionális jellemzői miatt számos alternatívája létezett. A felső tízezer ezzel szemben viszonylag egységes divatot követett, hiszen trendek már akkor is léteztek Európában.

Ahogy a század elkezdődött, a korabeli források alapján tapasztalható volt egy jelentős változás: a barokk mindent átható és meghatározó világával szemben lépett fel a kor divatdiktátora és ikonja, XIV. Lajos.

Ennek hatásaként, a 18. század 30-as éveire „megszületett” a rokokó. A barokkal elégedetlenkedők egyre népesebb csoportja egy könnyedebb, díszesebb stílusra vágyott, szemben a szeszélyesen aszimmetrikus, szabálytalan vonalvezetéssel. A 18. században a pozitív gazdasági változások is elősegítették a divat forradalmát. A rokokó által meghatározott öltözködés, ami franciák királyán keresztül egész Európában mérvadó lett, egy árnyaltabb, játékosabb, a korábbinál jóval könnyedebb stílus keretei közt bontakozott ki.

A ruhák máshogy képviselték a luxust és a pompát, mint a barokk idején. A legfinomabb selyem anyagokból készült darabok jellemzően egyszínűek voltak, apró mintákkal és részletgazdagon kidolgozott hímzésekkel telítettek. A ruhák esetében gyakran használtak növény- és madármotívumokat, egyéb természeti jelképeket.

Milyen volt az 1700-as évek férfi divatja?

Mai szemmel nézve a férfiak viselete rengeteg nőies elemek tartalmazott, a ruhákat fodorral, csipkével, szalaggal díszítették. Ráadásul a ruhák színei is egyre világosabbak voltak: világoskékben, világoszöldben és rózsaszínben egyaránt rendszeresen jelentek meg a divatosan öltözött férfiak. Harisnyával fedték csupasz vádlijukat, hiszen jellemzően térdig érő nadrágot, culotte-t hordtak.

Ahogy haladunk előre a században, úgy szelídül meg maga a rokokó is, a nőies a fodrok és a csipkék egyre elenyészőbbek lesznek, a század végére a ruházatban polgáriasabb jegyek lesznek a jellemzőek. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy az adott darabok mennyire praktikusak. A férfiak esetében megmarad a paróka viselete, de egyre divatosabb lesz a világos. Divatos volt az is, hogy ezt fekete szalaggal összekötötték, Mozart-copfnak nevezték.

Milyen öltönyöket (kabátot, mellényt) hordtak a férfiak ebben az időben?

Ennek a korszaknak az elején jellemzően a rövid ujjú kabátok voltak divatosak, valamint rövid, csípőig érő volt a mellény is. Ahogy az idő előre haladt, úgy lett a század közepére a merev kabátból frakk, amely később alapvető darabja lett a férfiak ruhatárának.

Egyre kevésbé volt jellemző a testre simuló a kabát és a mellény. Sajátosan hanyag eleganciára törekedtek, szinte sosem gombolták be a felsőruházatot, mert általában különleges volt a belső selyembélés, amit szerettek volna láthatóvá tenni. A bélést gyakran két helyen is elvágták a hátközép vonalában, és az így keletkezett két szárnyát visszahajtották, majd odagombolták a derékhoz.

Az 1700-as évek cipődivatja

A férficipőt illetően elmondható, hogy eleinte gömbölyded volt, majd a század előrehaladtával egyre hegyesebbé vált a lábbeli orra, ugyanakor a sarok gyakorlatilag eltűnt, laposabb, félsarokkal ellátott, bőrből készült cipőt hordtak.

Mi maradt meg mára az 1700-as évek divatjából?

Ami egyértelműen fennmaradt, az a zakó, amelynek modern köntösben a mai napig megvan a kiemelt szerepe az elegáns öltözködési kultúrában.

Az 1700-as évek női divatja: ruhák, cipők, frizurák

A női ruházatra még inkább jellemzőbb volt a pompa. A ruhák telítve voltak a különböző díszítőelemekkel, a berakások, fodrok, csipkék, szalagok mellett legalább annyira figyelemfelkeltő volt a mélyen kivágott, gazdagon díszített ingváll, mely szorosan testre simult.

A testhez simuló felsőruházat titka nem a fűző volt, hanem szorosan, fémmel merevített derék, amelyet szalagcsokrokkal díszítették. Ehhez bő, alul kör alakot formázó, abroncsos szoknya társult, melyet még a században alsószoknyákra cseréltek.

A hajukat fehérre púderezték, feltupírozták és kitömték lószőrrel, egyéb segédeszközökkel, hogy minél nagyobb kontyot érjenek el. Előfordult az is, hogy a felpúpozás helyett kisebb kontyba fogták és kis kalapokkal, valamint fodros csipkefőkötővel hordták.

Idővel egyre jellemzőbb lett az is, hogy a nyaklánc helyett szalagot kötöttek a nyakba díszítésül. Erős sminket tettek fel, fehérre festették az egész arcukat a hajszálerek kékségét pedig azzal hangsúlyozták ki, hogy a járomcsontot pirossal, a szempillákat és a szemöldököt feketével emelték ki.

A női viselet egyik jellemzője volt a Watteau ránc, amely a köntös hátán, vállból induló sűrű, lapos redőket jelentett, amiből később kialakult a század közepén az uszály. Jellemzően hímzett selyemcipőket hordtak, finom harisnyakötővel rögzített selyemharisnyával, ami kivillant a szoknya és a cipő között.

Az apró, hímzett, magassarkú cserélhető díszcsattal ellátott cipőnek ki kellett látszania a szoknya alól. Egyébként a „cipőlázat” a korban Maria Antoinette járatta a csúcsra. A királyné napi szinten más cipőt viselt, és életében nem vette fel kétszer ugyanazt a darabot onnantól kezdve, hogy az udvarba került.

Az 1700-as évek divatja Magyarországon: milyen jellemezte a divatot hazánkban?

A férfiak alapvetően magyar díszöltözetben jártak, amelyen ott hagyta a nyomát a 150 év török uralom. Ugyanakkor az 1700-as években a főurak egy része követte az európai divatot is, ennek hatására a ruhák egyre kevésbé voltak kaftánszerűek, bár a keleties hatás a díszítésben megmaradt.

A huszárok egyenruhája is hatást gyakorolt a viseletre, ennek következtében kezdtek a barna és sötétkék posztóból készült, rövid dolmányok és menték elterjedni. A dolmányok sokszor rövid ujjúak voltak és csak derékig értek.

A század ’70-es, ’80-as éveiben a divatban bekövetkező hatás már újra politikai volt. Újra felerősödtek a keleties elemek és háttérbe kerültek a nyugatiak. A nőknél – az európai divattól eltérően – már nem volt jellemző a paróka viselete. A felső- és az alsóruházat is egyre lazább, bővebb lett. Megjelent a kivágás és a női ruha két külön részre váltak, ami azt jelentette, hogy a ruhadarabok lehettek különböző színűek és anyagúak. Eközben a nyitott felsőszoknyák kimentek a divatból, így a látható gazdagon hímzett alsószoknya helyett a szoknyán megjelentek a díszes kötények. A hajviselet is szabadabbá lett, kiengedték, a század második felére pedig fodros fürtökbe rendezték és nem takarták le. Ekkor jelent meg a legyező is.

Ha nem kalandozna több évszázados távolba és épp csak betekintene a közelmúlt divattörténetébe, akkor ajánljuk korábbi cikkeinket is:

• Az 1910-es évek divatja
• Divattörténelem: milyen volt a 20-as évek divatja?
• A harmincas évek divatja
• 50-es évek divatja: így öltöztek a férfiak akkoriban
• A 60-as évek divatja Magyarországon és a nagyvilágban
• Ilyen volt a 70-es évek divatja
• 90-es évek divatja: így öltözködtünk akkoriban