Milyen volt az 50-es évek divatja? Milyen öltönyöket viseltek a férfiak? Milyen cipőket hordtak? Milyen volt a frizuraviselet? Válaszok a cikkben!

Mi is történt az 50-es években?

A háború okozta sebek, majd a Kelet-Európára betörő, és sok ember életét megnyomorító kommunizmus jelentős hatással volt az emberek hétköznapjaira, így a divatra is. A lakáskörülmények javultak, de még így is családok tömegei laktak egyszobás, fürdőszoba nélküli lakásokban. Az 50-es évek elejének divatja Magyarországon a terv-és hiánygazdaság divatja volt, hiszen a háborút követő évtizedben sokszor az alapvető élelmiszerből is hiány volt, nemhogy megfelelő textíliából.

Ami a zenét illeti, az évtized legnagyobb nevei közé sorolható Géczy Dorottya, Hollós Ilona, Kazal László, Zsolnai Hédi. A nyugati hatás csak a forradalom után kezdett beszivárogni Magyarországra, melynek vezéralakjai Elvis Presley, Little Richard és Chuck Berry voltak.

Milyen volt a férfi divat az 50-es években?

Az évtizedre jellemző ruhadarabok jellemzően hagyományos vonalvezetésűek, konzervatívak voltak. A korszakot átitató államosítás a ruhaipart sem kerülte el, amit a korabeli fényképeken lehet jól nyomon követni: szinte mindenki ugyanolyan fazonú, és színű ruhákat hordott. A korszak nem tűrte az egyéniséget kifejező öltözködést, a túlzott divatozást, „piperkőcséget.” A korabeli propaganda a hanyatló kapitalizmus egyik megtestesítőjének tituálta a feltűnő ruhákat, és sokszor gúnyt is űzött belőle.

A férfiak és nők körében egyaránt mindennapos viselet volt az úgy nevezett lódenkabát. A durva gyapjúból készült ruhadarab rendkívül praktikus volt, hiszen nem eresztette át a vizet, viselőjét még zordabb időben is melegen tartotta. A Magyarországon gyártott első lódenkabátok a zalaegerszegi ruhagyárban készültek, mely Rákos Mátyás ajándéka volt a magyar dolgozók részére.

A vasfüggöny túloldalán azonban egészen más volt a helyzet. A „hanyatló” nyugaton virágzott az úgynevezett preppy stílus, melynek az alapja az volt, hogy az ing gallérját felhajtották, és elegáns darabokkal párosították. Hódított az all-american is, amelynek alapdarabjai a bomberdzseki farmerrel, feszülős fehér pólóval, és nem hiányozhatott a cipőből kivillanó fehér zokni sem.

Az 50-es évek öltönydivatja

Hazánkban az öltönyök terén sem volt nagy újdonság: az egyenes formavilág és a komorabb színek voltak a meghatározó jellemzői az 50-es évek divatjának. A férfi alkalmi ingek meglehetősen eltérőek voltak azokhoz képest, amelyekkel manapság találkozni lehet az utcán sétálva, jellemzőek voltak például a túlméretezett ingek, amelyek sokszor a mindennapos ruhatár részét képezték.

Tudta, hogy akkoriban a póló is az alkalmi ruhák csoportjába tartozott? Érdekes azonban, hogy míg a mindennapos viselet terén kelet és nyugat között hatalmas különbségek voltak, addig az öltönyök terén annyira nem lehetett felfedezni stílusbeli eltéréseket. A hagyományos, egyenes formavilág és vonalvezetés nyugaton is etalonnak számított, az egyetlen különbség anyaghasználat volt. Míg keleten durvább szövésű anyagokból készültek az öltönyök, addig nyugaton a sokkal nagyobb áruválasztéknak köszönhetően az öltönyök is jobb minőségűek voltak. És természetesen gyakrabban lehetett találkozni egy-egy zöld, kék, vagy akár fehér színű öltönnyel is.

Milyen volt a cipődivat az ötvenes években?

Röviden összefoglalva: nem túl fantáziadús. Nem elég elégszer hangsúlyozni azt, hogy ez nem azért volt, mert akkoriban az embereknek ne lett volna igénye a szépre, hanem mert a korabeli politikai viszonyokból adódó gazdasági helyzet csak az egyszerűségre és a funkcionalitásra törekedett. Az 1950-es évek ideáljának, a gyári munkásnak puritán és strapabíró lábbelire volt szüksége, amelyet akár több éven keresztül is tudott viselni.

Nyugaton azonban hódítottak az Elvis Presley által is népszerűsített fekete lakkcipők, amelyek a korabeli, jól öltözött férfiak szekrényéből soha sem hiányozhattak. Népszerűek voltak a kétszínű cipők is, melyeknek általában az orra fekete volt, míg a cipő nagyobb része fehér, majd a fűzőknél, valamint a cipő sarkánál a bőr ismét a fekete szín dominált.

A bőrcipő makulátlan tisztasága azonban a Vasfüggöny mindkét oldalán az alapvető ápoltság része volt, így ha valakinek a cipője koszos volt, az olyan szintű ápolatlanságot jelentett, mint a rendezetlen arszőrzet, vagy a piszkos körmök.

Milyen frizurákat viseltek a férfiak az 50-es években?

Magyarországon jellemző hajviselet volt az oldalra fésült, elválasztott frizura. Mivel az 1950-es évek elején tapasztalható vasszigor nem tűrt semmiféle önkifejezést, így az emberek nem is akartak, mertek újítani. A későbbi enyhülés magával hozta a hajzselé korszakát, amely mérföldkő volt a hazai szépségiparban, hiszen eddig tiltott dolgok lettek a nagyközönség számára elérhetőek.

Ha az igazi, 50-es évekre jellemző nyugati hajviseletre kíváncsi, akkor elég, ha a John Travolta főszereplésével készült Pomádé című filmre gondol: a felzselézett haj volt a trendi, amelyet gondosan, a farzsebben lévő fésűvel egyengettek minden 10 percben, hogy mindig az a lehető legjobban álljon. A szakáll nem volt divat, az arcbőr sima és frissen borotvált volt, maximum rövidebb pajeszt lehetett egy-két emberen felfedezni. A markáns arcszőr és a vállig érő haj majd csak az 1960-as években lesz a férfidivat meghatározó eleme. Érdekes egy hosszabb pillantást vetni Elvisre az 1950-es években: az ikonikus pajesznak a korabeli fotókat nézegetve semmi nyoma, melynek oka nem Elvis fiatal korában keresendő.

Milyen volt a női divat, cipőviselet és frizura az 1950-es években?

Az 1950-es években a hazai női divatot is az határozta meg, hogy mely anyagokat volt a legegyszerűbb beszerezni. A nők általában micisapkát, kartonruhát, flanelblúzt, és a férfiakhoz hasonlóan lódenkabátot hordtak, valamint a munkahelyen az ott használatos munkaruhát öltötték magukra. Ekkoriban még mindig vita volt, hogy a nők milyen alkalmakkor is viseljenek nadrágot, e kérdéskört a korabeli női újságok tucatjai tárgyalták.

A kommunista női ideál a dolgozó munkásnő volt, akinek az öltözete mellőzött minden felesleges díszítést: a ruha legyen tiszta és praktikus. Szinte elítélendő volt a rúzs, a kalap, valamint a körömlakk is. Nagyobb gondot jelentett az alacsony kereset. Egy, az ötvenes évek derekán készült felmérés szerint egy átlagos magyar dolgozó nő tízévente tudott venni egy télikabátot, félévente egy új nejlonharisnyát.

„Egy szál ruhában is jólöltözöttek vagyunk, ha könnyû nyári ruhánk a jó ízlés határain belül marad, s nem engedünk meg magunknak még kánikula címén sem derékig kivágott, szemsértõ öltözéket.” – hirdette a Nők Lapja 1950. július 13-i számában.

Az évtized közepére azonban Magyarországon is megjelentek a színek, és egy új anyag, a nejlon, ami egyszerű kezelhetősége mellett változatos színekben és mintákkal állt rendelkezésre. „Utazáshoz álmodni sem lehet jobbat: este kiöblíted, vállfára teszed, s reggel vár a vakító fehér, töretlenül friss blúz és fehérnemû. A dolgozó asszonyok számára találták ki, akiknek nincs idejük vasalgatni…” (Ez a divat. 1956. 3. szám.)

Bármennyire is szörnyűségekkel terhelt időszak volt 1950-es évek Magyarországon, bebizonyította, hogy az emberi találékonyság a legnagyobb elnyomás közepette is utat tör magának. Aki tudta, a próbálta a saját maga személyiségére formálni a ruhadarabjait. A korszakból származó darabokkal akár a ma már retrónak számító 1970-es években, de még az 1990-es években is lehet találkozni.