Milyen volt az 1930-as évek divatja? Mit hordtak a férfiak? Mit viseltek a nők? Milyen cipők, frizurák voltak divatban? Időutazó-sorozatunk mai epizódjában a harmincas évekbe repülünk vissza!

A divaton mindig is nyomot hagyott a történelem: amíg az első világháborút követően a húszas évek mozgalmasak voltak, addig az 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválságot követő időszak egyfajta állandóságot hozott. Ez az állandóság azonban nem biztonságérzetet testesített meg, hanem a fejlődéstől, a folyamatos átalakulástól való megfosztottság érzetét – hiszen a divat lényege a folyamatos változásban, megújulásban van. Olyan volt egy kicsit ez a helyzet, mintha egy pillangó nem tudott volna kiszabadulni a bábjából.

Pedig a kezdetekben sok potenciál rejlett: az elegancia már nem csak a felső tízezer kiváltsága volt. A tömegtermelésnek köszönhetően egyre szélesebb réteg válogathatott az elegáns ruhák közt, és engedhette meg magának, hogy a korszakban divatosnak számító darabokkal töltse fel a ruhatárát. Különbség azonban adódott divatos és divatos ruhák közt: a konfekciós darabok mellett a kiváltságosok továbbra is szabóságokba jártak egyedi darabokat varratni.

Az urak odafigyeltek a régi korok apró intelmeire: más színű és anyagú ruhát vettek fel délelőtt, délután, és az esti alkalmakra. A nagy divatcégek kínálatát és a keresletet viszont már a korabeli művészvilág, és a filmbeli viseletek alakították. A híres színészek ruháira felfigyelt a moziba járó nagyközönség, és mindenki olyan ruhákat keresett, ami az ott látottakra emlékeztette.

A filmipar és a zeneipar mellett még fontos szerepe volt a sportnak is, mint szabadidős tevékenységnek. A népszerűségének, terjedésének volt köszönhető, hogy egy teljesen külön iparág szerveződhetett a sportruhák tervezésére és kivitelezésére is. Noha a változás igen kismértékű volt a ’30-as években, mégis elmondható, hogy ez a korszak volt a XX. század egyik legelegánsabb időszaka.

Milyen volt az 1930-as évek férfi divatja? Mi az, ami a mai korra is kihat?

Az elegáns viselet a két világháború között nem sokat változott, az ízlés a letűnt korok utáni nosztalgiát, kapcsolódást mutatta. A zakó és felsőkabát hosszában voltak apró eltérések: hol az egyik, hol a másik számított egy kicsit divatosabbnak. A nyakkendő is elegáns öltözet része volt, ez az a ruhadarab, amely a leginkább visszaköszön napjainkban: ekkorra alakult ki ugyanis az a forma és stílus, ami a mai divatos nyakkendőket is meghatározza. A téli viselet fontos darabja volt a széles válltöméses egyenes fazonú kabát, és ekkor még nem maradt el a kalap és a kesztyű sem.

Milyen öltönyöket hordtak a férfiak a 30-as években?

Ünnepélyes alkalmakra az öltözködési etikettnek megfelelően szmokingot, estélyre frakkot vettek fel a férfiak ebben az időszakban, természetesen fazonban, stílusban és színben hozzá illő fehér inggel és mellénnyel. A kiegészítők közül megmaradt a nadrágtartó.

Az 1935 őszén megtartott divatkongresszus látványos változást hozott a férfidivatban, mégpedig a színek terén. A kék és szürke alapok helyett a kékesszürke és a barnászöld árnyalat kezdett meghatározóvá válni, és megjelentek olyan, korábban elképzelhetetlen újítások is, mint a zöld, és a halványpiros csíkozás. A bemutatón a legnagyobb sikert a világosszürke alapon látható kékes kockázással díszített zakó érte el, melyhez minta nélküli, és egy árnyalattal világosabb nadrágot viselt a modell. Ez előrevetítette a változást, hogy a nadrág és a zakó színe közti eltérés is hamarosan divatba jöhet. A zakóöltönyök kétsorosak voltak, de újdonság volt, hogy csak az utolsó gomb volt gombolható, kettő pedig hamis volt rajta.

Az 1930-as évek cipődivatja

Ebben az időszakban a legmenőbb lábbeli az alacsony sarkú, fűzős bőrcipő volt, itt is körültekintően figyeltek arra, hogy milyen színben válasszák ki ezeket a darabokat. Egy úriember számára már akkor is nagyon fontos volt, hogy a ruhatára minden nadrágjához legyen passzoló, alkalmi és hétköznapi cipő.

Népszerű férfi frizurák a 30-as években

Ebben a korszakban is a rövid frizura számított a legelegánsabb viseletnek, és megjelent a hajzselé, mely egyedi formát és fényt kölcsönzött a frizuráknak. A bajusz még lehetett előkelő, de a szakáll már nem volt való egy-egy úri szalonba vagy elegáns kávéházba.

Az 1930-as évek női divatja: ruhák, cipők, frizurák, ékszerek

A harmincas évek elejét a női divatban a természetes szépség, az egyszerű elegancia, a diszkrét báj jelentette. A szabásvonal eleinte visszafogott volt, követte a női test természetes vonalait, az évtized végére azonban ennek a teljes ellentéte vált meghatározóvá. Megjelentek a feltűnő, pompás darabok a divatházakban, melyek elsőosztályú, drága anyagokból készültek, sok esetben csillogó hatást is keltettek, és nem maradt le róluk a gazdag hímzés sem. Emellett pedig izgalmat keltett a férfias szabású, nagy válltöméses ruhák felbukkanása, amely aztán majd az 1940-es évek divatját határozza meg.

A nőies nő reneszánsza mellett ott volt a sportosan elegáns, modern nő, mint egy alternatív ideál a korban: Marlene Dietrich hatására divattá lett a bő szárú nadrág. A blúz-szoknya valamint az egyszabású ruha egyaránt elterjedt és kedvelt volt a korszakban, eleinte enyhén, később erőteljesen puffos ujjakkal, válltöméssel. Ezeken a hétköznapi viseleteken is megjelentek az egyedi, extra kiegészítők. Jellegzetes volt, hogy a nyakrészt zsabóval, masnival, rátétekkel, hímzett vagy csipkés gallérokkal díszítették. A szűk szabású és az enyhén bővülő, harang alakú szoknyák térd alá, vagy lábszárközépig értek.

A fűző ugyan már a múlté volt, de a darázsderék iránti elfogultság nem, ezért aztán nagy keletje volt a korszakban az alakformáló alsóneműknek a finom, selyemből és csipkéből készült darabok mellett. Az ideális kiegészítők közé tartozott a testszínű, matt selyemharisnya, melyeket a derékra erősített harisnyatartóval rögzítettek. Emellett azonban az évtized legnagyobb újdonsága a női viselet terén a megfizethető nejlonharisnya megjelenése volt a piacon.

Magyarországi viszonylatban az estélyi, alkalmi ruhák egy kicsit sem voltak visszafogottak: a merész dekoltázsok, mély hátkivágások, spagettipántos darabok sem keltettek megbotránkozást ebben az időben. A női frizurában inkább a rövid volt a tetszetős, vagy a félhosszú, amit hullámokba ondoláltak. Az utcai viseletekhez a nők változatos fazonú kalapokat, kesztyűt és a cipő színéhez passzoló kis retikült viseltek.

A 30-as évek divatja az évtized első felében nagyon visszafogott volt, majd nagyon izgalmassá vált, de az évtized végén már elkezdődött az emberiség történetének legnagyobb, és legtöbb halálos áldozattal járó konfliktusa – ami mindenre rányomta a bélyegét, még a divatra is.