Gondolta volna, hogy 1896-ban a Millennium évében 1000 kávéház és kávékimérő működött Budán és Pesten? Vajon mi lett velük azóta? Íme egy cikk a legjelentősebb kávéházakról a Boldog Békeidőkből.

A kávéházak tündöklésének korszakában (1873-tól 1914-ig) 591 kávéház és 409 kávémérés működött a mai fővárosban. Ezért nem tudunk minden népszerű, jelentős kávéházat bemutatni a cikkünkben, de egy kis válogatással bemutatjuk, milyen is volt a kávézók klasszikus időszaka – és mi a helyzet ma!

Mit jelent a kávéházi kultúra?

A régi szép időben kávéházak a társasági-kulturális élet színterei voltak, egyaránt funkcionáltak egyfajta sajátos szociális intézményként, alkotóműhelyként, fontos művészi találkozók, viták helyszíneként. Szerkesztőségi megbeszélésétől a könnyed szórakozásig mindennek keretet biztosítottak. Alapvetően úriemberek látogatták a helyszínt, a hölgyeknek nagyon korlátozott, speciális esetekben állt csak nyitva ez a lehetőség.

A korabeli értelmiségi a kávéházakba járt kikapcsolódni, tehát biliárdozni, kártyázni, újságot olvasni: a reformkorban a tulajdonosok által járatott napilapok miatt információs központként, valamint randevúk helyszíneként is működtek. Nem is a kávé miatt látogatták elsősorban az emberek (mindegy volt, hogy arabica vagy robusta, és a koffeinmentes kávé is csak úri huncutság volt maximum), hanem a hangulat és a társaság vonzotta őket.

De mi a helyzet velük napjainkban?

Melyek voltak a legjelentősebb kávéházak Budapesten? Mi történt velük azóta?

Pilvax

A Pilvax nevét mindenki ismeri, hiszen innen indult az 1848-as forradalom. De tudta, hogy a Pilvax Kávéház elődje az 1838-ban Privorsky Ferenc által alapított Café Renessaince volt az Úri, vagyis a mai Petőfi Sándor utcában? Itt dolgozott, akiről a későbbi ikonikus helyszín nevét kapta: Pilvax Károly. Az osztrák származású férfi magyar családba házasodott be, és 1842-ben vette át főnökétől az üzletet.

Felesége kívánságára a Renessaince helyett Pilvaxnak nevezte át az üzletet, majd 1846-ban bérbe adta Fillinger Jánosnak, akinek törzsvendégei közt tudhatjuk a forradalmi ifjúságot, többek között Jókai Mórt, Petőfi Sándort és Tompa Mihályt. Itt született a 12 pont, a kávéház az ellenállás egyik gócpontja lett, később, a szabadságharc idején még toborzóirodaként is használták.

A bukás után Café Herrengasse néven működött tovább, végül 1911-ben az épületet elbontották, így tűnt el végleg az eredeti Pilvax Kávéház. Emlékére 1921-ben alapítottak egy másikat, Pilvax néven a Városház utca és az 1910-es években épületbontással létrejött Pilvax köz sarkán.

Astoria, az egykori Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó

1914. március 14-én nyitotta meg kapuit az Astoria Szálló, melynek falai közt ma is a régi hangulatot idéző kávéház működik: néhány műtárgy eredeti, illetve a negyvenes évekből való. Az Astoria nevet egy Amerikát megjárt kiváló vendéglős, Gellért Mihály javasolta.

Keveseknek jut ma eszébe betérni az Astoria szállodába egy kávéra, pedig a kávéház valóságos időutazás: nem csak a bútorok, hanem az atmoszféra és a kiszolgálás módja miatt is. Meghitt, elegáns és meglepő módon az árai is kedvezőek.

Az impozáns szálloda inkább hírhedtté, mint híressé vált a 20. századi események függvényében: az itt munkálkodó, és a szállodában élő Károlyi Mihály az első emeleti erkélyről mondta el az összegyűlt tömegnek beszédét, mielőtt kirobbant volna az őszirózsás forradalom. Amellett, hogy itt működött a Magyar Nemzeti Tanács, majd 1944-ben a Gestapo főparancsnokságának is helyet adott, utána az amerikai hadsereg tisztjeinek szálláshelyévé és központjává is vált a második világháború lezárásakor.

A legtöbben a 20. század végi, 21. századi filmforgatások (Csodálatos Júlia, Rokonok, Miniszter félrelép) kapcsán ismerik, ám azt már kevésbé tudják, hogy a kultúra számos más formában is helyt kapott az épület és az épület elődjének falai közt: innen közvetítették a Ki nyer ma? komolyzenei vetélkedőt, és elődjében, a Zrínyi Kávéház és Vendégfogadóban írta meg Petőfi Sándor János vitéz találkozását az óriásokkal.

Az Astoria igazi túlélőnek számít: Budapest ostroma idején az épület 2 bombatalálatot és több belövést is kapott, de 1945 tavaszán, alighogy véget értek a harcok, a szálloda már újra üzemelt, 1946-tól pedig már bárki igénybe vehette a szobákat.

Alig akadt olyan hotel a szétlőtt Budapesten, amelyből megmaradt volna valami, így az Astoria biztosította a legnagyobb fényűzést. Ez főként az akkori tulajdonosnak, Dr. Unger Ödönnek a hozzáállásán és műértésén múlott, aki bútorokat és műtárgyakat vásárolt, emellett pedig magángyűjteményét is felhasználta, melyek közül a hallban és az étteremben még ma is látható néhány darab.

1948-ban a szállodát államosították, a tulajdonost pedig úgy zavarták el, hogy saját ingóságait sem kapta vissza. Ennek ellenére az igazi úriemberként viselkedett, és mindig itt szállt meg, ha hazalátogatott Angliából.

Abbázia (Oktogon 2.)

Ma már csak emléktábla utal arra, hogy itt működött a főváros egyik legnépszerűbb kávéháza, az Abbázia. 1888-tól az 1948-as államosításig fennálló kávéházat a Steuer család működtette.

Nevét a korban népszerű, Osztrák-Magyar Monarchia területén található üdülővárosról (Abházia) kapta, amely ma Opatija néven kedvelt horvátországi célpont.

A legenda szerint a legnagyobb falitükröknek külön vasúti kocsikat kellett építeni, hogy ide tudják szállítani Brüsszelből. A képzőművészek kedvenc kávéházában külön asztaltársasága volt Lechner Ödönnek és Szinyei-Merse Pálnak, itt alakult meg a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre.

Az Abbázia ikonikus figurája volt Eötvös Károly, aki gyakran hálóköntösben, hálósipkában, papucsban és borostásan töltötte a teljes napját a kávéházban. A tiszaeszlári per védőügyvédje rendkívül népszerű volt öregkorában is: mindenki ide járt hozzá az Oktogonra tanácsot kérni, magánéleti kérdésekben és politikai karrierrel kapcsolatos kérdésekben egyaránt.

A kávéház fénykorának a zsidótörvények vetettek véget, amikor a Steuer családnak távoznia kellett az éléről. A második világháborúban Budapest ostroma alatt az épület komoly sérüléseket szenvedett, és utána már nem sikerült stílusosan helyreállítani. Az államosítás után mint étterem és presszó működött, 1975-ben pedig bokszos gyorsétteremként vált ismertté.

Ma már csak emléktábla hirdeti, hogy egykor az épületben működött a kávéház.

Japán kávéház (Andrássy út 45.)

1895-ben nyitotta meg kapuit a Japán kávéház, amely a Bukovich Gyula által neoreneszánsz stílusban tervezett palota földszintjén kapott helyet, és nevét díszes falicsempéiről kapta. Kuriózumnak számított a Japán külön telefonfülkéje, melyet Rippl-Rónai József által tervezett díszes üvegek tettek látványossá.

A századfordulón festők, szobrászok, műgyűjtők törzshelye volt, a két világháború között szépírók és színészek vették át a terepet. A Latabár fivérek idejártak kipihenni egy-egy próba fáradalmait, de Molnár Ferenc, Szép Ernő, Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Bródy Sándor, Déry Tibor, Nagy Lajos és József Attila is szívébe zárta ezt a helyet. József Attila így dedikálta egyik kötetét a Japán tulajdonosának: „Kraszner Menyhértnek, aki Pestre Japánt varázsolt -, nem akarok sokat mondani, de majdnem olyan kávés ő, amilyen költő én vagyok.”

A kávézó népszerűségének egyik fő oka az volt, hogy a tulajdonos feltalálta a „javító kávé” intézményét. Ez azt jelentette, hogy a már felszolgált kávét hol egy kis tejjel, hol egy kis kávéval pótolták Krasznerék jelzésére a pincérek. Így egy adag áráért többet is fogyaszthatott a szegény művész vagy író, aki télen nemcsak alkotni, társalogni, hanem melegedni is járt ide, hiszen drága dolog volt akkoriban a fővárosban egy szoba folyamatos melegen tartása. Ha a tulajdonoson múlott, akkor a kávézó sosem volt zárva, Krasznai, felesége vagy anyósa folyamatosan talpon voltak és gondoskodtak a vendégekről.

A háború alatt a légitámadások miatt előbb minden nap kettőkor, majd éjfélkor be kellett zárni a kedvenc kávézót. 1949-ben államosították az épületet és semmivé lett a monarchiabeli luxus: leverték a díszes, távolkeleti miliőt idéző csempéket, eltüntették a pompás berendezést. A Szikra Kiadó kapta meg az épületet.

Ma már az Írók Könyvesboltja működik itt, ahol a mostani tulajdonosok méltó módon őrzik a kávéház által egykor képviselt pezsgő szellemi, kulturális életet: a színvonalas a kiszolgálás mellett számos, ingyenes rendezvényt, péládul könyvbemutatót, kerekasztal beszélgetéseket, koncertet is szerveznek a galérián. A könyvesházba belépve, jobb oldalon láthatjuk az emléktáblát az egykori törzsvendégek nevével.

Művész kávézó (Andrássy út 29.).

A Ray Rezső által tervezett, 1884-ben épült neoreneszánsz lakóházban, az egykori Szenes-palotában lévő vendéglátóhely Kis-Gerbeaud, majd Művész Cukrászda néven működött. Az épületben ma is kávéház üzemel, 1973-tól iparművészeti védettséget élvez.

A Kis-Gerbeaud nevet azért viseli a kávézó, mert a harmincas években itt üzemelt a Gerbeaud cég egyik fiók-üzlete. A kávézó kedvelt helyszínévé vált az operaház és a környéken lévő színházak híres művészeinek és közönségeinek, az írótársadalomnak, a környék lakóinak, de elsősorban Mándy Iván tette legendássá, akinek törzsasztalán egy fémtábla jelezte, hogy senki nem foglalhat ott helyet az írón kívül. Minden nap eltöltött itt 2-3 órát, és a beszélgetések foszlányait beépítette műveibe, akárcsak a személyzet egyes tipikus figuráit, mint például a tündéri presszós lányokat.

A berendezés jelentős része, a bútorok eredetiek, csak restauráltak őket: aki ide betér egy kávéra, ugyanazokon a foteleken, székeken foglal helyet, melyeken egykor a kávéház nyitásának idejében is ültek.

Drechsler kávéház (Andrássy út 25.)

Az exkluzív kávéház 1885-ben nyílt meg a Lechner Önön által tervezett épületben, és sörcsarnokkal, tekepályával, játszóteremmel is rendelkezett. A kávéház legnépszerűbb asztaltársasága a Muskátli Asztaltársaság volt, amely azt tűzte ki elsődleges céljául, hogy meghívja egy kávéra a szemben levő Operaház különleges vendégeit. Így vált lehetségessé, hogy e falak között olyan világhírű, külföldi művészek és zeneszerzők kortyolgatták az erős feketét, mint Mahler, Leoncavallo, Puccini vagy Ibsen.

Az első világháborút követően többször változott az üzlet neve és jellege (Dreher, Opera, Vezeklő Pince, Andrássy, Upor), különböző formákban 1948-ig működött.

1949-től 2002-ig az épület az Állami Balettintézetnek és a Magyar Táncművészeti Főiskolának adott otthont, majd 1997-ben eladták az épületet, amely feltehetőleg luxusszállodaként működik majd a jövőben.

A Britannia szálloda Zsolnay kávéháza (Teréz krt. 43.):

Fábri Henrik kávékereskedő angliai és távol-keleti utazásairól hazatérve nyitotta meg Budapest egyik legkorszerűbb szállodáját a Nyugati pályaudvar közelében. Az eredetileg Britannia Szálló névre keresztelt intézményből nem hiányozhatott egy elegáns kávézó sem, amelynek az vált a védjegyévé, hogy a Zsolnay cég egyedi porcelánkészletet tervezett számára.

A kávéházban kialakult élénk kulturális életet meghatározta a Móricz Zsigmond által alapított irodalmi-közéleti szalon is, a Nyugat Baráti Köre. A szálloda és a kávézó legnépszerűbb törzsvendége Molnár Ferenc volt, és mivel itt működött az Orfeum is, ezért a huszadik században megfordult itt Honti Hanna, Hofi Géza, Máté Péter és Bodrogi Gyula is egy kávéra.

Ahogy a legtöbb békebeli kávéházaknak és szállodáknak, úgy a Britanniának is megpecsételte a sorsát a világháború. Az épületet bombatalálat érte, egy ideig hadikórházként működött, majd a szocializmusban államosították és átkeresztelték Béke Szállóra. 1985-ben átépítették, a kávéházat az első emeletre helyezték, amely ekkor kapta meg a Zsolnay nevet. Az intézmény ma külföldi tulajdonban van, RadisonBlue Béke Hotel nevet viseli, a Zsolnay kávézó pedig ma is látogatható, immáron úja a földszinten.

New York kávézó

A Nagykörúton található, egykor a biztosítótársasági székházként működő 19. századi intézményben ma is kávéház működik. A Hauszmann Alajos által tervezett, patinás, négyemeletes palotát és a benne elhelyezkedő földszinti Kávéházat 1894-en adták át.

Az irodalmi és művészi élet központjává vált: a művészek, írók és költők kedvenc gyülekezőhelyeként vonult be a történelembe és a magyar kultúrhistóriába. A New York Kávéházba belépve máig érezhető a történelem egy cseppje. Itt írta meg Pál utcai fiúkat Molnár Ferenc, valamit a kávézó törzsvendégei közé tartozott Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Weöres Sándor.

A Japán kávézóhoz hasonlóan itt is igyekeztek a nehéz sorsú művészek kedvére tenni: a Harsányi-fivérek találmányaként az írók számára elérhetővé vált az „írótál”, amelyhez fillérekért juthattak hozzá az akkor kevésbé elismert, így szegényes művészek. A későbbiek során a Kávéház falain belül bárki kérhetett tollat, tintát és „kutyanyelvet” azaz írópapírost is az íráshoz. A kávéház polcain megtalálható Pallas Lexikonok, riporteri segédkönyvek és napilapok mellett a másnaposságra ingyenesen osztogatott aszpirin is segítette a művészek munkáját.

Amikor 1947-ben a kávéházat bezárták, az épületben a Diadal Sportszerkereskedelmi Vállalat üzlet, valamint az IBUSZ utazási iroda működött. Az 50-es évek közepén nyílt meg a Hungária kávéház. A rendszerváltás után azt is fontolgatták, hogy a Nemzeti Színház működjön itt, végül a palotát az olasz Boscolo csoport vette meg, ma ötcsillagos luxusszálloda, és újranyílt a New York kávéház is. 2013 óta a kávézó New York Művész Páholy programsorozatot szervez, amely a kortárs irodalmi életet népszerűsíti.

Centrál kávéház

1887-ben nyílt meg, és csakhamar igazi irodalmi kávéházzá vált. Itt szerkesztették a Hét című folyóiratot, majd a Nyugat első nemzedéke itt tartotta szerkesztőségi üléseit, összejöveteleit. A törzsasztalánál együtt kávézgatott Ady Endre, Kosztolányi Dezső és felesége, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Babits Mihály és felesége, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc is. De a legizgalmasabb jelenség Kaffka Margit volt, aki nem valakinek a női rokonaként, hanem saját jogán, női íróként vált a kávéház rendszeres látogatójává. Nem véletlen, hogy 1930 és 1940 között a Centrálban tartották heti összejöveteleiket szerdánként a magyar írónők is, akik 1936-ban alapították meg a Kaffka Margit Társaságot.

A kávéház virágkora a zűrzavaros huszadik század közepére véget ért, helyére a Paprikatermelő Nemzeti Vállalat költözött, majd üzemi étkezde, menza, végül az Eötvös Klub működött itt 1993-ig, ahonnan az Omega és a Metró együttes indult. 2000-ben nyílt újra a Centrál kávézóként, amelynek egyik belső falán ott sorakoznak az irodalmi nagyságok portréi is.

Hadik kávéház

Az 1906-létrejött intézmény igazi kakukktojás: hírhedt volt arról, hogy rossz volt a kávéja, de a népszerűsége mégis vitathatatlan volt. Igazi irodalmi kávéházként működött, akárcsak a Centrál vagy a New York. Ide járt rendszeresen Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Füst Milán, Tóth Árpád, Heltai Jenő, József Attila, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső is. A kávéházban sakk-kör is működött, aminek Karinthy volt az elnöke.

A második világháború alatt a Hadikot is bezárták, végül azonban újranyitották 2010-ben, ekkor alakult meg a Hadik Irodalmi Szalon, az az irodalmi, kulturális műhely, amelynek keretei közt havonta könyvek, évfordulók, irodalmi témák köré szervezve beszélgetnek a kortárs művészeti élet fontos alakjai.

Az egykori kávéházat a tulajdonos két részre osztotta: a klasszikus Hadik mellett teret kapott az új generáció a Szatyor bár és galériában.

Szarvas Kávéház

Az egyik legrégebbi, folyamatosan üzemelő intézmény a Szarvas Kávéház, amely ma az Aranyszarvas nevet viseli, a Várkert Bazár közelében, a Szarvas téren található. Az eredetileg kocsmaként funkcionáló épület a tabáni tűzvészben leégett, 1811-ben építették újjá, és az írók és költők kedvelt találkozóhelyévé vált.

A két világháború között a ház patikaként működött, majd a II. világháború után itt nyílt meg Budapest első vadvendéglője. A háború okozta károk helyreállítására az 1960-as évek elején került sor, majd az épület alatti pincében a 70-es 80-as években a korabeli diákság által kedvelt Szarvas-pince működött, ahol csak bort és zsíroskenyeret szolgáltak fel.

Egyfajta utolsó mohikánként tekinthetünk rá, amely egy lebontott városnegyed világát, a tabáni vendéglátók miliőjét idézi.

A kávéházak éjszakája

Budapest Főváros Önkormányzata a Belvárosi Kulturális Szalon szakmai és főszervezői közreműködésével 2018 óta szervezi meg a Kávéházak Éjszakáját, azért hogy megőrizzék, ismertessék, átörökítsék a magyar kávés hagyományokat, és bemutassák Budapest milyen gazdag kávés múlttal rendelkezik.

A Kávéházak Éjszakáján ingyenes, izgalmas kulturális programokkal fogadják az érdeklődőket, amelyek helyszínéül egyaránt szolgálnak nagymúltú és viszonylag új, népszerű kávézók is.

Ez utóbbiakról ebben a cikkünkben írtunk részletesen:

Melyek Budapest legjobb kávézói?

Gyakran Ismételt Kérdések