Ha egy valami biztos a ma emberéről, akkor az az, hogy életében legalább egyszer hallotta a mondatot, ami így kezdődött: „Bezzeg az én időmben még…” – és folytatódott valamiféle viselkedés helytelenítésével. Mielőtt könnyű tüzelésű verbális puskából kilőnénk: bum-bum-boomer, nézzük meg, igaza lehetett-e bármiben az illetőnek! Cikkünket elolvasva világossá válhat, mit illik és mit nem a 21. században., jöjjön egy modern etikett-útmutató!

Mit jelent az etikett?

Az etikett, azaz viselkedéskultúra egy összetett szabályrendszer, ami régen nagyon szigorúan meghatározta a társadalmi érintkezés alapjait, mára viszont elmosódtak a határai, hogy mit tartunk illőnek és mit nem.

A szó az étiquette francia szóból származik, ami az udvari illemszabályok összességét jelentette. Mára nagyrészt azokat, a megfelelő viselkedést célzó normákat értjük alatta, amelyeket megtanulunk és alkalmazunk a társas érintkezés során. Nem kell tehát azt gondolni, hogy maga az etikett egy emberidegen, protokollszerű viselkedés: valójában változó, helytől és időtől is függ. Éppen ezért jöhetnek a „bezzeg az én időmben” – kezdetű mondatok. Természetes, hogy változik az is, hogy egyáltalán mit sorolunk ide, milyen szabályok vannak, és melyek érvényesek még ma is. Lássuk!

Az etikett mint az elemi udvariasság

Az etikettet vegyük tehát valamiféle alapvető udvariasságnak, amit nagyrészt nem is kell külön tanulni. Bár az etikett a viselkedés normáit próbálja meghatározni, a viselkedés nem jó, ha külső burok csupán, és hamiskodó. A 21. században az, hogy mit illik és mit nem, nem szabad hogy a személyiség megjátszásához vezessen: nem kell tehát mást mutatnunk, mint akik vagyunk, és színészként játszani az életünk eseményeit az etikett vagy valamilyen etikett-kódex alapján. Az udvariasság, kedvesség akkor jó, ha szívből jön.

Néhány etikett-alapszabály, amin érdemes elgondolkodni

Pontosság

A pontosság a másik idejének tiszteletben tartása, amit nem illik elfecsérelni azzal, Gondoljon csak bele, hogy mit szólna hozzá, ha a késés után betoppanva a másik fél felvenne egy könyvet, és addig olvasna fel se nézve, míg ugyanannyit kellene várnia rá, mint amennyit ő várt Önre. Bosszantó lenne, igaz?

Kedvesség és tisztelet a nyelvben

Sokat hallani mostanában arról, hogy nehéz betartani az „újdonsült” társadalmi, nyelvi normákat. „Hát valóban, az ember már egy jó szőke nős viccet se süthet el?” A válasz: de, elsüthet. A szabályok nincsenek kőbe vésve. De gondolkozzon el azon, hogyha valamelyik családtagja, édesanyja, nagymamája szőke lenne, elmondaná-e előtte a viccet? Biztos szívből nevetne, ha megtenné? Vagy másképp: ha a főnöke egy szőke nő, elmondja neki a szőke nős viccet? Ha előttük nem, akkor egyébként miért? Csak annak tiszteli-e az érzéseit, aki valamilyen „ranglétrán” Ön felett áll, vagy aki személyesen számít?

Nehezebb esetek: mit illik és mit nem a 21. században?

Vannak olyan, főleg formális társadalmi események, amiknek az etikettje nem egyértelmű, azaz nem abból áll, hogy valaki jó szívvel van az embertársai iránt. Ilyenek például a tegezés-magázás kérdése, a bemutatkozás vagy az elköszönés sorrendje, egy formális eseményen való megjelenés összes részlete az öltözködéstől a viselkedésig. Melyik szabályok tűntek el mára?

Számít-e a bemutatkozások sorrendje? NEM

Még akár 20-30 évvel ezelőtt is szokás volt, hogy az újonnan érkezőt valaki be kellett, hogy mutassa a csoport tagjainak. A bemutatkozás sorrendje mindig a nőket vette előre, sőt, itt még némi életkori sorrendet is tartottak. Mindez mára elavultnak számít, főleg azért, mert a világ felgyorsult a találkozások körül. A bemutatkozások sorrendjénél fölösleges aggódni az etiketten.

Kézfogás: a kivel és hogyan kérdése IS-IS

A kézfogás mára szintén átalakult, ám, főleg, ha idősebbekkel kell „kezelnie”, nem árt, ha tudja az alapszabályokat. A lényeg itt is a jó érzésen múlik: ha azt szeretné magáról sugallani, hogy határozott, nyílt személy, akinek nincs miért „alá” helyezkedni a szemben állóval, akkor a kézfogása is ezt tükrözze. Természetesen nem illik rángatni, ropogtatni a másik kezét: ne akarja leuralni őt ezzel az egyszerű gesztussal.

Amit kevesen tudnak: nőkkel is kezet lehet fogni, ilyenkor általában az a szokás, hogy a nő nyújtson elsőként kezet. Ezt sem férfinak, sem nőnek nem illik udvarlási szándék nélkül sokáig szorongatni, sem pedig cirógatni. Figyeljen arra is, hogy ha egy munkamegbeszélés során, férfiként a férfiakkal kezet ráz, tegye azt a nőkkel is – semmiképp ne váltsa fel a kézfogást kézcsókra vagy neadjisten puszira. Ez esetben nem kell megvárni azt sem, hogy a nő nyújtson kezet elsőként, hiszen mindannyian munkatársként vannak jelen.

Ki kit enged előre és ki hol közlekedik? Is-is

A hagyományok szerint a nő a férfi jobb oldalán halad, a kutya a balon. Kocsmába elsőként a férfi, cukrászdába a nő lép be. Mára sokak számára elképzelhetetlen egy olyan formális séta, amiben számít, ki hol sétál – ahogy azok a helyek is eltűnőben vannak, ahol a gyenge nő elé be kell lépnie egy erős vitéznek, hogy az első ütést felfogja a testével. Ezek a dolgok jelentéssel bírhattak az előző évszázadokban, de mára már eltűntek ezek a jelentések, bár az igazi úriemberek sokszor még betartják. Ahol nincs jelentés, ott kiürült a forma, és csak Önön, illetve párján múlik, hogy él-e ezzel az etikett szabállyal.

Az ajtón való előre engedés mumusa. Szabad? Tilos? IS-IS

Összességében az ajtón való előre engedés is inkább gesztus ma, aminek jelentése lehet egy udvarlás során, vagy a magánéletben. Előre engedni valakit az európai kultúrában az előzékenyég kifejezése, előre engedhet nőt férfi, időset fiatal. De például kollégák között, munkahelyen feleslegesnek tűnhet, talán még bosszantónak is, hiszen itt nem nőként és férfiként van jelen az ember. Gyakran megeshet, hogy figyelmen kívül kell hagyni ezeket a szabályokat a normális munkavégzés, vagy a hatékonyság kedvéért.

Fizetés az étteremben az etikett szerint IS-IS

A legmegosztóbb kérdés, hogy az étteremben vagy szórakozóhelyen ki fizessen, illik-e a férfinak minden esetben felajánlania a nő számára a számla állását, kell-e vagy egyáltalán szabad-e felezni, szabad-e erősködni bárkinek, ha a másik felezni akar inkább. Alapvetően szokás, hogy az hívja meg a másikat, aki a találkozót javasolta: ha a férfi kérte a randevút, akkor felajánlhatja, hogy ő fizeti ki a kávé vagy tea, étkezés árát, ha a nő kérte, akkor ő. Munkamegbeszélések, kollegális, vagy baráti találkozók során nyugodtan lehet felezni, vagy fizetheti mindenki a saját fogyasztását.

Máig szokás egyfajta udvarlási irány: azaz a nőt hívja a férfi randevúra, a fizetés is többnyire eszerint történik, legalábbis az első randevún. Ha a kapcsolat már nem az ismeretlenből indul, ez a szabály elveszti érvényét, és helyébe lép a beszélgetés és a megegyezés. A legjobb, ha senki nem érzi magát kínosan, és megbeszélik az első randevún, mit gondolnak erről. Sok nő nem szereti, ha minden kiadását állják, és a férfiakra is hatalmas terhet ró egy ilyen íratlan szabály kényszerű betartása.

Tegeződés és magázódás kérdése IS-IS

Szintén kérdéses lehet, kit illik magázni és kit nem. Erre azonban tényleg az a válasz, hogy nincs válasz. Próbálja beszélgetőpartnerével mihamarabb tisztázni, mit szeretne hallani a másik, és aszerint beszélni vele. Hatalmi viszonyban, amelyben főként régen szokás volt valakit magázni, máig úgy illik, hogy a felül lévő ember vegye magához a kezdeményezést, és mindjárt az elején tisztázza, hogy mit kér, mit vár. Ilyen lehet ha valaki egyértelműen idősebb, vagy magasabb pozícióban van, például a szomszéd néni a gyerekek felé, a főnök a beosztottak vagy a tanár a diákok felé. Az idősebb generáció hozzá van szokva a magázáshoz a fiatalabbaktól, ezt illik betartani, de minden más esetben lehetőleg kerüljük a csendőrpertu kialakulását.

Fontos-e betartani az öltözködési etikettet egy esküvőn? IGEN

És vegyünk egy abszolút IGENt az etikettben: a legformálisabb, de legáltalánosabb eseményt, az esküvőt. Egy esküvő helyszíne, ideje és formája, és legfőképp a menyasszony és a vőlegény döntése alapvetően meghatározza azt, hogy a vendégek milyen ruhában érkezzenek. Mivel már itt sincs minden kőbe vésve, bátran kérdezze meg a tanút, a családot vagy magát a házasulandó párt, mit várnak!

Lássunk azonban pár alapszabályt, amit érdemes betartani, hacsak nem kérik az ellenkezőt:

• Hölgyeknek nem illik tiszta fehéret vagy ekrüt viselni, sem bordót vagy pirosat. A fehér a menyasszony színe, a piros vagy a bordó menyecske-ruháé. A menyasszonyt az esküvőjén nem illik túlöltözni sem, pl. abroncsos ruhával vagy tiarával.
• Szintén hölgyeknek fontos a szolid megjelenés, nem illendő a kivágott dekoltázs, fenékig ereszkedő hátkivágás vagy a túl rövid ruha. Ez még akkor is áll, ha nincs egyházi esküvő. Ezek épp olyan ízléstelenek egy esküvőn, mint a férfiaknak a köldökig kigombolt ing. Ha a saját nagymamája előtt nem szívesen viselné az adott ruhát, ne tegye másé előtt se!
• Férfiaknak öltöny, nyakkendő, hozzá illő cipővel! Gondoljon az esküvőn készülő fotókra: hogy akar festeni ezen a képen, a szerettei falán – slamposan, vagy elegánsan, az eseményt megtisztelve?

Az esküvői etikett további 22 alapszabályát itt olvashatja.

Ezek tehát a legfőbb, ma is érvényes etikett-szabályok. Érdemes rendszeresen olvasnia magazinunkat, hiszen a világhoz hasonlóan ez is folyamatosan változik, és mi igyekszünk követni és beszámolni a változásokról!