Ha azt hallja, udvariasság, biztos Önnek is eszébe jut pár alapvető dolog. Mégis mondhatjuk, hogy messze vagyunk már attól a jólneveltségi követelmény-rendszertől, amit etikett-órákon és jómodort oktató tankönyvek lapjain olvastunk. Az udvariasságnak van egy minimuma, amit mindenképp el kell sajátítania mindenkinek, már a közös együttélés miatt is. Mi a jelentősége az udvariasságnak a modern világban?

Mit jelent az udvariasság?

Udvariasnak nevezzük azt az embert, aki eleget tesz az adott környezete szabályainak, a viselkedés normáinak. De mit tegyen az ember, ha ezek a normák is változni látszanak? Dobjon el mindent, és az „élni és élni hagyni” elve alapján folytassa az életet? Követeljen szigort magától és mindenkitől? Tanítgassa finoman a környezetében élőket? Szóljon rá a vonaton köpködőre, nézzen-e szúrós szemmel a hangoskodókra? Van-e még hagyománya a köszönésnek, tegezésnek, magázásnak, a hölgyek előre engedésének…?

Az udvariasság kedvesség?

Valójában nem, bár egy tőről fakad: ez pedig a másik tiszteletének valamilyen kifejezése. Az az ember, aki nem üvöltözik a metrón a telefonjába, megtiszteli a többi utast azzal, hogy nem sérti meg feleslegesen a magánszférájukat, a nyugalmukat, utazásukat. Őt udvariasnak mondhatjuk ezért, de kedvesnek nem. Azt az embert, aki átadja a helyét a buszon a terhes kismamának vagy a nyugdíjas hölgynek, őt nevezhetjük kedvesnek és udvariasnak is. Az a hölgy, aki rámosolyog egy kisgyermekre, ha az rábámul a buszon, kedves – de nem udvarias. Azt mondják, hogy aki kedves (tiszteli a másik embert), annak nincs szüksége udvariasságra. Ez azonban nincs feltétlen így, hiszen különböző országok, más-más kultúrák mást tartanak udvarias gesztusnak – gondoljon csak a böfögésre, ami bizonyos kultúrák számára a jó kedvvel elfogyasztott finom étel iránti megbecsülés jelzése.

Az illem kérdéskörében ez a cikk is segítséget nyújthat:

Milyen alapvető szabályai vannak az udvariasságnak?

A fő szempont az, hogy az ember kellemes társa legyen a közvetlen és tágabb környezetének, hogy figyelmesen éljen embertársai közt. Ehhez az alapvető hozzáálláshoz társulnak mindazok a szabályok, amelyeket a kulturális kódjaink határoznak meg. Az alapvető szabály tehát az, hogy könnyűvé tegye az illető a társas érintkezésit. Az udvariasság annak az eszköze, hogy a mások felé támasztott megbecsülést, előzékenységét gesztusokkal fejezze ki.

Milyen változások vannak és mi nem változik soha?

Bár talán nem minden idős ember ért ezzel egyet, de bizony érdemes az udvariassági gesztusokat is át-átfésülni pár évenként. Sokminden, amit korábban megengedhetetlen udvariatlanságnak, rossz modornak tartottak, az mára kikopott, illetve manapság már nem tűnik magától értetődőnek. Ám ha az ember a másik tiszteleténél megmarad, nem lehet mondani, hogy nem udvarias. Lássunk egy sarkalatos példát az örök kedvenccel: udvariatlan-e valaki attól, hogy nem köszön?

Az idősebb emberek sokszor panaszkodnak miatta, hogy a mai generáció nem tud köszönni. Az a helyzet, hogy egy nyüzsgő nagyvárosban, a XXI. században nem feltétlen alap, hogy az ember köszönjön mindenkinek. Azzal, hogy köszön az ember, azt fejezi ki, hogy megérkezik, hogy jelen van a társaságban – mintha csak azt mondaná, na, itt vagyok. Ezért, ha az utcán valaki nem köszön előre, nem feltétlen udvariatlanság. Ha ismerősnek nem köszön valaki, valószínűbb, hogy figyelmetlenség, vagy elmélyülés, de még az is lehet, hogy az illető épp láthatalanul szeretne jönni-menni egy ideig, anélkül, hogy a tömegben az egyes embereket is szemügyre venné.

ÁMDE! Ma is mérhetetlen nagy udvariatlanság egy észrevett köszöntést nem viszonozni. Még akkor is, ha az illetőt nem ismerjük (fel): ez ugyanis azt jelenti, hogy a szembejövőt észlelte ugyan, mégsem vállal vele egy pár másodperces közösséget sem. Ha belép és nem köszön egy áruházban, semmi nem történik. Ha bemegy a sarki kisboltba, ahol a szomszédja dolgozik, és nem köszön, lehet, hogy csak figyelmetlen. De ha köszönnek Önnek és azt nem fogadja, akkor udvariatlan.

A különbség beszédes: van, amit a körülmények átalakítanak, a nagyvárosi létmód, a nyüzsgő élet. 100 évvel ezelőtt egy férfi nem szólíthatott meg nőt „véletlen”, vagy „ismeretlenül” az utcán, mert az felért egy kihívással, csábítással, és egyhamar akár párbaj is lehetett belőle. Sőt, még egy hosszan elidőző tekinteten, mosolyon is csattanhatott pofon (természetesen egy másik úriembertől). Manapság, ha egy férfi futtában ráköszön egy nőre, vagy egy nő a férfira, akár ismeretlenül is, azt szokás viszonozni, akár ha egy kérdő tekintettel követett sziával…

Hogyan egyeztethető össze a hagyományos udvariasság a modern nézőponttal?

A modern nézőpont a közösségvállaláson alapszik: közösséget vállalni lehet gesztusokkal és a gesztusok hiányával is. Nézzük csak meg, mi minden alakult át a XXI. századra!

1. Köszönni kell mindenkinek, mindenhol, előre?
   Nem. A XXI. században, mint ahogy az régebben is alapvetően így volt, a köszönéssel a társaságba való belépését jelezte az érkező. Ha ezt nem teszi meg, nem udvariatlanság. Csak annak a vágya, hogy valamiért ne tartozzon most egy közösségbe a jelenlevőkkel, vagy valamiért nem tud (máshová figyel, zenét hallgat, vagy mivel csetel, egy másik – ugyan láthatatlan – társaságban van épp jelen)
2. Nézz a szemembe!
   Udvariatlanság például a modern városi környezetben a metrón valaki szemébe nézni, fürkészi (kivéve, ha akar valamit az illetőtől). Más helyzetben, egy társasági eseményen a tekintet hiánya lehet udvariatlan.
3. Kézcsók, kézfogás, érintés.
   Most a nőkkel nem lehet kezet fogni? Régebben az urak kézcsókot lehelltek a hölgyek kezére. Ez mára egyértelműen szexuális közeledésnek vagy tolakodásnak számít. Egy munkahelyi vagy szakmai közegben a hölgyekkel is kezet lehet fogni, mivel nem női minőségükben vannak jelen. Ha ez egyáltalán nem megy, elég egy köszönés, biccentés is. Semmiképp ne közeledjen ugyanilyen módon senki puszival vagy öleléssel a másikhoz, csak közeli ismeretség esetén. Ezek mára jelentéssel bíró dolgok.
4. Ajtónyitás, előreküldés, közös séta.
   A nőnek a jobb oldalon illik menni – sokak szerint ez a szabály épp olyan elavult, mint az, hogy valaki ragaszkodik az ajtón való előreküldéshez, esetleg ajtónyitáshoz minden helyzetben. Vannak szituációk, amikor egy ajtónyitás kedves gesztus, de alapvetően nem kötelező.
5. Hölgyem, Uram, Asszonyom, Kisasszony.
   A XXI. században, főleg bizonyos szövegkörnyezetben kimondottan bántó tud lenni egy Úrhölgy. Sokszor a hivataloskodással a legkönnyebb valakit megbántani: maradjon ez a hivatalos fronton, és ha csak egy kicsit is közelibb a viszony, kerülje el az ember fia és leánya!

Milyen alapvető udvariassági szabályokat érdemes ma is betartani?

Tartsa tiszteletben a másikat. Legyen a lehetőségekhez képest kedves, és ahol ez nem működik, ott belátó. Ne zavarja a másik magányát, magánszféráját, ne legyen tolakodó azzal szemben, hogy mit kényszerít rá másra: hangban, képben. Az udvariasság alapvetően empátia.

Bővebben a 21. századi illemszabályokról itt olvashat: