A 40-es évek divatját, csakúgy, mint az élet minden más területét, meghatározta a második világháború, illetve annak következményei. Az egyenruhák a mindennapok részeivé váltak és előtérbe került a túlélés, ami elmosta a divat iránti érdeklődést. A megjelenést felülírta a funkcionalitás és az elérhetőség.

Az Egyesült Államok divatja domináns szerepre tört a háború után az európai piacokon. Ez volt az az idő, amikor a szigorú ruházati szabályok elkezdtek enyhülni és a lezser, sportos viselet elfogadottabbá vált.

Milyen volt a 40-es évek divatja, mi az, ami még a mai divatra is kihat ebből a korból?

Az élet minden terén előkerültek az egyszerű megoldások. A háború éveiben a megszorítások komoly gondot okoztak, de nem az anyaghiány és az ebből következő jegyrendszer határozta meg a divatot. Az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy mit is viseltek éppen. A látványos átalakulás első lépcsője a ruhán szereplő díszek eltűnése volt, amelyek feleslegesnek bizonyultak. Az extravagáns, túldíszített öltözetek és csicsás kalapok ideje ekkor lejárt.

A hajtókák mérete lecsökkent, a kétsoros felöltők egysorossá váltak, illetve a zsebek száma is csökkent. A férfiak többsége leginkább katonai egyenruhát viselt. Miután a háború előtt a nagy gazdasági világválság hatására már alapból visszaesett a fogyasztási vágy, így a következő nehéz időszakot, a háborút már kapásból egyszerűbb öltözetekkel kezdték meg. Amikor a férfiak éppen nem az egyenruhájukban voltak, akkor az új ruhák vásárlása helyett inkább a már meglévő ruháikat vették fel. Ezzel a 40-es évek gyakorlatilag bebetonozták a 20-as évek divatjának egy leegyszerűsített változatát, amely a mai napig is meghatározó a férfiak öltözködésében.

Mivel az öltönyök, zakók és kabátok rengeteg helyzetben használhatók, így könnyedén át tudott fordulni a hivatalos, formális viselet egy sokkal lezserebb változatba. A háború után, a férfiak ruhatára jóval kisebb lett, és a lehetőségek tárháza beszűkült, így a divat lassan megváltozott.

Milyen öltönyöket, kabátot viseltek a férfiak a 40-es évek divatja szerint?

Hat év háború természetesen nem múlhat el nyomtalanul. Az egyenruhák és a katonai viselet beleépült a férfiak hétköznapi ruhatárába, amit elősegített az is , hogy a katonai viselet praktikus volt és funkcionális. A Chesterfield kabát, a tiszti kabátok, bomberdzsekik mind a harcmezőről eredeztethetők. Ahogy a civil viselet egyre hivatalosabbá vált a katonai egyenruhák miatt, úgy a katonai viselet egyre hétköznapibb lett.

A bomberdzseki kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett a hadseregnél az elképesztő praktikussága miatt. A mai napig meghatározó kabáttípus, amely mára már rengeteg különböző változatban megtalálható, nem csak a férfi, hanem a női divatban is. Nem véletlen, hiszen a sok zseb lehetővé tette a különféle felszerelések kényelmes cipelését – ma pedig kényelmesen elfér benne a pénztárca, telefon, lakáskulcs.

A reefer bundák is innen eredeztethetők, amelyeket Eisenhower kabátként is ismerhet. Ezeket a rövidebb gyapjú bundákat Eisenhower tábornok tett népszerűvé, kifejezetten a tengerészek viselték. A hatalmas tengeri összecsapások után a hősiesség szimbólumaivá váltak, így a háború után a civil lakosság körében is megnőtt erre a típusra az igény.

A „Zoot suit”

A 40-es évek férfi divatja mellett nem lehet elmenni az úgynevezett „Zoot suit” megemlítése nélkül. Az egyik legmeghatározóbb, illetve megosztóbb jelenség, hiszen minden el volt túlozva. Az öltöny eleve mérethelytelen volt, több számmal nagyobb, mint amire a viselőjének szüksége volt. Az alsó rész esetében a lábszáron össze is kellett fogni a nadrág alját, hogy a viselője ne essen el benne. Ehhez párosult még egy túlméretes nyakkendő is, és ízlés szerint felcsaphattak mellé egy hatalmas kalapot is, csakhogy teljesen legyen a kép. Sokaknak nem tetszett a „Zoot suit” elkészítéséhez használt rengeteg alapanyag. Los Angeles városában az ezt viselő személyeket nyilvánosan megalázták, megverték, így gyakorlatilag a stílus születésétől kezdve kirekesztve voltak viselői. Éppen emiatt, sosem terjedt el igazán, és az 50-es évekre már gyakorlatilag el is tűnt.

Milyenek voltak a férficipők a 40-es években?

A jegyrendszer következtében a 40-es évek cipődivatja is sokat változott. A bőrhiány miatt egy pár férficipő a család akár egy havi jegykészletébe is kerülhetett. Ezzel szemben a szövetcipőkre nem volt kivetve korlátozás. Így szépen lassan teret nyertek maguknak. Bár közel sem voltak olyan tartósak, mint a bőrcipők, de a szükség megváltoztatta az igényeket. Az alkalmi cipőket gyakran használtan is megvették az emberek, és itt kezdett el a gumitalp elterjedni, amelyet könnyebb volt javítani. Ezzel együtt a színválaszték is a fekete, illetve barnára korlátozódott, lefektetve a hagyományos cipőviselet alapjait.

Milyen volt a férfiak hajviselete a 40-es években?

A legjellemzőbb frizura meglehetősen egyszerű formát követett: felül és hátul hosszú, míg oldalt rövid. Ez gyakorlatilag az összes stílusra igaz volt, és ennek jelentek meg különböző variációi. Ezen belül a haj lehetett göndör vagy akár hullámos. Az arcszőrzet esetében a legelterjedtebb a simára borotvált arc volt, de majdnem ilyen jellegzetes volt a vékony, egyszerű bajusz is. A szakáll azonban kifejezetten ritka volt.

Hogy öltözködtek a nők a 40-es évek divatja szerint? Cipők, ruhák, hajviselet. 

A férfidivatnál sokkal nagyobb változásokon ment keresztül a nők ruházkodása. A szabályok lazábbak lettek, ezáltal rengeteg olyan ruházati elem került a nők ruhatárába, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Ahogy a háború esetében mindenhol, a női ruháknál is spórolni kellett az alapanyaggal.

A legtöbb embernek már fodrászra sem maradt pénze, a nők esetében a hátországban végzett gyári munka ráadásul rövidebb hajviseletet követelt meg. A hosszú haj mind a nők, mind pedig a férfiak esetében haszontalannak bizonyult, és csak felesleges bajlódást jelentett. A nőknél megjelent a turbán , amely könnyen kezelhetővé tette a hosszabb hajat is, ennek az alternatívája volt a fejkendő is. A háború utáni időkben kezdett el megszűnni az ezelőtt rendkívül népszerű kalapkultúra.

Franciaország elfoglalásával az amerikai és brit tervezők, és ezzel az angolszász divat is megvetette a lábát az európai divatban, vetélkedve a franciával. A szoknyák hosszában volt megfigyelhető a legnagyobb változás, itt bőven lehetett spórolni a textillel, ezáltal a szoknyák felkúsztak a térd fölé. Azonban a jegyrendszer ellenére is igyekztek megtartani a női stílusjegyek bizonyos elemeit.

Az Egyesült Államok sosem szenvedett akkora hiányt, mint az Egyesült Királyság, így a két ország stílusában itt rengeteg eltérést lehet találni. Az angol ruhák sokkal egyszerűbbek lettek, inkább a funkció vált fontossá.

Bár a divatra sokan úgy gondolnak, mint valami hóbort, a fentiekből is látszik, hogy a történelem, a kultúra és a ruházkodás szorosan összefügg, és az emberi történeteknek egy izgalmas lenyomatát adja. Érdemes elmerülnie korábbi divatcikkeinkben is!

A harmincas évek divatja

Divattörténelem:milyen volt a 20-as évek divatja?

50-es évek divatja: így öltöztek a férfiak akkoriban