Szinte mindenki fogyasztja, mégis kevesen ismerik a kávé történetét: hogy honnan származik és miként terjedt el az egész világon. Olvassa el a legfontosabb tudnivalókat a „fekete leves” erdetéről, és nézze meg cikkünkben, hogyan jutott el a kedvelt ital Magyarországra!

Honnan származik a kávé?

A kávé etimológiailag egy arab szóhoz vezethető vissza, melynek jelentése: „a muszlimok bora”. A gahwa szó, amiből a mi kávénk is eredeztethető, a teljes arab világban ismert volt már a 16. században.

Bár biztosat nem tudhatunk, a kávé történetéhez is természetesen sok régi, és több újabb kori legenda is köthető. A legismertebb eredetmonda szerint a kávét egy etióp (máshol jemeni) pásztor, Káldi fedezte fel Kr. e. 300 körül. A férfi kávécserjék mellett legeltette kecskéit, és észrevette, hogy az apró, piros bogyókat megeszik az állatok. Amikor emellett a rét mellett jártak, Káldi kecskéi élénkebbek, vidámabbak lettek. Nemsokkal ezután a pásztor arra is rájött, hogy ha a keserű kávészemeket megpörköli, úgy ízletes ital is készíthető a piros bogyókból. A környékbeli szerzetesek, ismervén a pásztort, átvették tőle az italfőzés tudományát, és a hosszú, imával töltött, fárasztó éjjeleken a kávé segítségével tartották ébren magukat.

A kávét ősi arab könyvekből is ismerjük, ezek tanításai arra utalnak, hogy egy arab orvos, Rhazes „találmánya”. Rhazes a kávét egykor orvosságként, élénkítésre használta. A „gyógyszerrel” elért eredményeiről könyvében is értekezett: az Al-Haiwi című művében említi a csodás hatású italt. Ezt a munkát olvashatta aztán Avicenna is, akinek munkássága aztán egész Európában is ismertté vált. Közös volt benne és Rhazesben, hogy a kávét nem élvezeti cikknek tekintik, mindketten gyógyszerként ajánlják az ital fogyasztását.

Hogyan került a kávé Etiópiából Perzsiába és tovább?

A kávécserje más, hitelesebb források alapján Kaffából származik: az etióp tartományból terjedt a termesztése és a fogyasztása először Perzsiába, aztán Arábiába és Egyiptomba.

Egyes arab szerzők szerint a kávéivást ezen a környéken egy Gamaleddin nevű adeni mufi honosította meg, aki Perzsiában tanulta el a kávéfőzés tudományát egy útja során. Amikor hazaérve megbetegedett, a kávé jót tett neki, megtapasztalta mindazokat az áldásos hatásokat, amiket ma is ismerünk: az élénkítő, kedélyállapotjavító tulajdonságokat. Ő ajánlotta először a dervisek számára a forró ital fogyasztását vagy a kis, pörkölt szemek rágását.

A dervisek közbenjárásával aztán a kávé hamarosan elterjedt, nem sokkal az említett eset után már Mekkában, Medinában, Kairóban, Damaszkuszban, sőt, Konstantinápolyban is fogyasztották, ráadásul a társadalom teljes egészében, a főnemesektől az alsó osztályig, mindenki élt vele.

A 15. századra aztán Konstantinápolyban megnyílnak az első kávéházak is, de a vallási élet képviselői nem nézték jó szemmel ezt az új helyszínt, és a hozzá tartozó szokások betörését a világba. Úgy gondolták, hogy a kávé az alkoholhoz hasonló függőséget alakít ki a fogyasztóban, ezért betiltották a kávéházakat és a kávéfogyasztást: előbbit sikerrel, utóbbit természetesen sikertelenül. Végül a társadalmi nyomásnak engedett az állam, és a hatóságok puha hozzáállása is: a kávéházak szép sorban újranyitottak az arab térségben, és persze a kávéházak bevétele után busás adót fizettek a nagyvezírnek. A kávé története ezután a tiltások és engedélyeztetések történetévé vált: az első, 1511-es mekkai tiltás után IV. Murád oszmán szultán ismét betiltotta a kávézást 1633-ban, az összes isztambuli kávéház bezárásával.

Hogyan alakult a kávé története Európában?

A kávéfogyasztás történetét folytassuk a bezárások történetével, hiszen ebből talán látszik, hogy milyen hirtelen terjedt el az egész világon a forró ital rendszeres fogyasztása. Nem sokkal az isztambuli kávétilalom után, 1675-ben már arról olvashatunk, hogy Angliában a regnáló király, IV. György szintén tilalmat ad ki a kávézásra, de olyan felháborodás követte ezt a rendeletet, hogy a király végül visszalépett.

A XVI. században a terjeszkedő török birodalom terjesztette el Európában a kávéivás szokását. Az első európai kávéház természetesen egy kereskedővárosban tudta megvetni a lábát, méghozzá Velencében. Innen kiindulva aztán teljes Itáliában elterjedt.

Érdekesség, hogy a kávé története során egy újabb szabályozási hullám iránt is igény támadt a vallás felől: VIII. Kelemen pápát tanácsadói megpróbálták rábeszélni, hogy tiltsa be az arab italt, de a pápa, miután megkóstolta, nemet mondott. Úgy vélte, kár lenne a kávéért, ha csak a hitetlen pogányok ihatnák. Hamarosan az olasz kereskedők elterjesztették egész Európában az italt, és kialakult a minden ország szokásaihoz igazodó kávéházak sűrű hálózata.

Hogyan jutott el Magyarországra a kávé?

Akárcsak a kávé eredetéről, a kávézás magyarországi történetéről is sok legenda terjed. A legelterjedtebb monda szerint a törökök a magyar földre való egyik első betörésük során, a csúfos harctéri kudarc után mindent hátrahagyva menekültek vissza saját vonalaik mögé. Így talált rá három nagy zsák pörkölt kávéra az ünneplő magyar tábor.

Egy másik történet szerint a XVII. század derekán a váradi pasa épp Thököly Imre fejedelmet próbálta magához csalni és fogságba ejteni, ezért ebédre hívta magához. A cselt megsejtő Thököly Imre gyorsan távozni akart az ebéd után, de ekkor így szóltak hozzá: „várj, Uram, még hátra van a fekete leves!” Mire Thököly elfogyasztotta a kávéját, megérkeztek a fogdmegek, és vitték is a rabot a Héttorony börtönébe. Innen származik a monda alapján a fekete leves kifejezésünk is.

Mivel az előbbiek többnyire csak hatásos irodalmi történetek andekdotáiként szolgáltak, lássuk a valóságot! Már 1580 körül ismerünk Pesten és Budán is kávékiméréseket és kávéfőzéssel foglalkozó kereskedőket, úgynevezett török kahvedzsiket, ahonnan a magyarok vásárolták a keserű italt. A vándorok itt valóban, ha nem is levesnek, de fekete víznek nevezték a kávét.

Párszáz év elteltével aztán nálunk is megjelennek az utcai kávéfőzők, „vándor kávésok”, majd nem sokkal ezután, 1727-ben megnyílik a Starkh János vezette első kávéház a Régi posta utcában. Innen aztán hamar elterjedt, és csakhamar rendkívül divatossá vált az osztrák mintára épített kávéházak sora, nem kellett száz év az első megnyílt kávéháztól, és megnyitotta kapuit a Hadik, a Japán Kávéház és a New York kávéház – így vált Budapest valóságos kávéfővárossá.

Tényleg magyar származású az olasz presszókávé atyja, Illy Ferenc?

A kávé történetének felelevenítése során msuzáj megemlíteni Franceso Illy, azaz Illy Ferenc nevét, aki a presszókávé atyja, és valóban magyar származású. Temesváron született, 1892-ben, és bár gyermekkorát és iskolaéveit is Temesváron töltötte, még fiatal korában Triszetben telepedett le. Az első világháborúban besorozták az osztrák-magyar hadseregbe, a 22 éves fiatalember a háború végén nem tért haza Temesvárra. Feleségül vett egy olasz zongoratanárnőt, akivel hamarosan gyermekeik is születtek.

A még mindig fiatal Illy Ferenc családja eltartása érdekében kávé-és kakaókereskedést nyitott Triesztben. A nagy újítása nem is a kávéhoz, hanem a kávé csomagolásához köthető: az ő találmánya az illatokat és a kávé aromáját hosszan megőrző vákuumcsomagolás volt. A pörkölt kávészemeket nagy nyomás alatt helyezték a csomagolásba, nitrogénnel stabilizálták az állapotát, így aztán a kávé az újbóli felbontáskor a frissen őrölt kávé friss aromáját tudta árasztani magából. Erre a csomagolási technikára Illy Ferenc 1933-ban megalapította az Illycaffét, és védetté nyilváníttatta találmányát.

Még egy fontos találmány köthető nevéhez: az ős-kávégépet, a mai kávéházak presszógépeinek és az otthoni elektromos kávéfőzők atyjának is ő a feltalálója.

Az 1956-ban elhunyt Illy Ferenc vállalkozása ma is létezik, azt fia, Ernesto vitte tovább.

Ez tehát a kávé története röviden: jusson eszébe reggelente, amikor kedvenc feketéjét kortyolgatja, hogy micsoda történelmi események vezettek el idáig!

A kávé mellé pedig olvassa el korábbi cikkeinket is:

• Kávé fajták jegyzéke: 30 típus a nap fénypontjához
• Arabica kávé vagy Robusta kávé: melyiket választja?
• A legjobb kávék nyomában: ez a 25 legízletesebb élénkítő