Az öltözködés története folyamán folyamatosan változott, megújult az, hogy mit viselünk. Tudta, hogy a divattörténelemben is vannak forradalmak, extrém epizódok, izgalmas újítások és megoldások, praktikus és szükségszerű változások, valamint szürke hétköznapok? Egyes darabok divatba jönnek, majd parkolópályára helyezik őket, máskor pedig generációkon át érvényben maradnak, megint más esetekben pedig csak vaklármának bizonyul, hogy már lejárt a szabatossági idejük – mert újra felfedezik őket.

Cikkünkben abból adunk ízelítőt, hogy miként, miért, hogyan alakult-változott az öltözködés az emberiség története folyamán.

Hogyan alakul az öltözködés története?

Az egyiptomiak öltözködése

A társadalmi rétegek közötti viseletbeli különbségek az egyiptomi kultúra során fokozatosan alakultak ki, és váltak egyre markánsabban szét. A viselet az ókorban és a középkorban alapvetően a társadalmi státusz kifejezésére szolgált, a mai értelemben vett divat fogalma a rokokó idején alakult ki.

Kezdetben egyformán öltözködtek az emberek: a nők egyszerű vászonkendőt csomóztak össze a derekukon, felsőtestüket eleinte fedetlenül hagyták. Később, mikor kialakultak a társadalmi különbségek, akkor a felsőbb társadalmi rétegek tagjai olyan ruhákban jártak, amely elfedték a keblüket, eflsőtestüket.

Később jelent meg a lábikráig, vagy bokáig érő, testre simuló kalaszírisz, amely speciális egyrészes ruha volt, széles vállpánttal és nyaknál zárt résszel úgy, hogy a női mell fedetlenül maradt. Ennek a darabnak kialakult a férfi változata is, de alapvetően a férfiak csípő- és ágyékkötőt hordtak, gyakran több rétegben, a felsőbb rétegek egyre hosszabbak voltak. Az uralkodók kiváltsága volt a haik, az áttetsző test köré tekert köpeny.

Az ókori görögök

Az egyedien redőzött, általában övvel is rögzített, szalagokkal díszített erős színű ruhadarabok szövött lenből, gyapjúból, pamutból készültek. A nők egyik kedvelt, jellegzetes viselete volt a peplosz, ami egy derékszögű gyapjúkendőből állt: a kendőt kar alatt a testre tekerve, a vállra felhozva rögzítették. A rögzítés történhetett tűvel, köpenycsatokkal, gombokkal vagy csomóval is.

Egy másik jellegzetes női viselet volt a lenből készült, oldalt összevart khiton, amelynek volt szűkebb, rövidujjú és bővebb változata is. A  khlaina a peplosz férfi változata volt, háton és a vállon átvetve viselték és jellemzően a jobb válnál tűzték össze csattal. A földig érő, mell alatt övvel összefogott férfi khiton ünnepi viseletként volt számontartva, valamint társadalmi kiváltság volt.

A lovasok és katonák gyapjúköntös, khlamüszt hordtak, amelyet praktikus okokból bal vállra vetve viseltek, hiszen jobb kezük így szabadon maradt a csatához.

Az ókori rómaiak öltözete

Az ókori rómaiak viselete sokban hasonlított a görögökéhez. A római civilizáció elején a ruhadarabok kapcsán a természetes színek domináltak, későbbiek során váltak csak elterjedté a kirívóbb, színesebb darabok. A női ruházat esetében azonban az anyag tekintetében eltérés mutatkozott, sokkal kedveltebb volt a len vagy a selyem, mint a gyapjú.

A női tunika, azaz a házi ruha két anyagból lett összevarrva, melynek volt ujjatlan és ujjas változata is, gyakran viselték felső köntössel, vagyis a gyöngyökkel, rojtokkal és hímzéssel díszített stólával, amihez strófium, azaz mellpánt is tartozott. Az utcán azonban testüket és gyakran fejüket is fedő gyapjúkendővel vagy paenulával (ha hidegebb volt) gyapjúból, vagy bőrből készült csuklyás köpennyel fedték el.

A férfiak hétköznapokon térd alatt, ünnepeken lábfejnél végződő tunikát hordtak, melyet a közemberek csipőjükön kötöttek meg, a nagyobb rangot viselők díszítették és nem viseltek hozzá övet. A római polgár díszruhája a tóga volt.

A bizánciak öltözete

A bizánci viselet lényege az volt, hogy minél kevesebbet mutasson meg az emberi testből. A ruházat fényűző, merev viseletté alakult, amely a testet beburkolta, és eltakarta a természetes alakját. A felső társadalmi réteg előszeretettel hordott olyan ruhákat, amelyek minden szempontból a luxust képviselték, tehát alapanyaguk a selyem és a brokát voltak, gazdagon díszítve gyöngyökkel, nemesfémekkel.

A női alsóneműként szolgáló tunika felé húzott hosszú vagy rövid ujjú stóla a földig ért. Ezek felé paenulát, azaz zárt köpenyt húztak, amelynek szegélyét visszahajtva a vállon átvetve hordták. A köpeny nem csak a női viselet alapja volt, hanem annak ismertetőjegye is lehetett, hogy valaki uralkodóházhoz tartozott. A földig vagy bokáig érő férfi tunika színe és anyaga kötött volt – szabályok vonatkoztak arra, hogy adott társadalmi ranghoz tartozó személy milyet hordhat. Ebben az esetben már szűk nadrággal is tartozott a tunikához. A csíkozott mintával díszített szintén kiváltság volt. A férfiak zárt köpenyéből alakult ki később az egyházi uniformis.

A középkortól a reneszánszig

A középkorban a viselet nagyjából egységes volt, a ruhák díszítésére pedig a hímzés, a horgolt csipke, a gyöngyök, a foltok vagy az ezüst lemezek voltak a jellemzőek. Az átlagemberrel szemben a nemesek nadrág helyett inkább harisnyát, sima öv helyett díszes övcsatot, csizma helyett hegyes orrú cipőt hordtak és rétegesebben öltözködtek. A gazdagabb réteg által a selyem, a brokát a bíbor és a bársony, az átlagembereknél a gyapjú, a nemez, a kendervászon és a bőr volt a jellemző alapanyag. A nők viselete nem sokban különbözött a férfiakétól, de egy asszonynak csak az  arca és a kézfeje látszódhatott ki ruhája alól, fejüket fátyollal, kendővel kötötték, kalappal szorították le, s a kor egyik különleges fejfedője a szarvas főkötő is elterjedt.

Némi felüdülést és változatosságot a reneszánsz kori viselet jelentett. A XIV. századi Itáliában megjelent a szabó mesterség, új technikák és a testhezállóbb ruhák. Akkor vált el élesen a két nem öltözködése, a női ruhák szűkebbek, díszítettebbek lettek, a nyakkivágás is nagyobb lett. Ekkor kezdtek el hordani felemás (két külön anyagből készített fél-fél ruha összevarva) és csíkos darabokat.

A barokk

A barokk stílusirányzat nem csak az építészetben, hanem az öltözködés történetében is utat tört magának. Bölcsője  Olaszország, de valójában XIV. Lajos udvara az, amiben ez a stílus kivirágzik, és ennek az időszaknak majd a rokokó vet véget. De hogy mi is jellemezte ennek a korszaknak a viseletét? Az alap a barokk fő elve: a látvány, amit nyújt elkápráztasson,  ámulatba ejtsen, fenségességével tiszteletet keltsen.  

A felsőbb körökben a női ruházatra a terjedelmesség, a drága alapanyagok használata, a drágakövekkel gazdagon díszített ruhaköltemények, és minden réteg gazdag díszítettsége volt jellemző. Még az alsóruhaként használt fűzők is gyönyörűen hímzettek voltak.

Éles kontrasztot alkotó színeket párosítottak egymással: a bordó és a lila, az arany és a gyöngyház, valamint a smaragd és a barna is jellemző volt. Megjelentek a kivágások, de még nem voltak merészek. A nők fehérre púderezett arccal, frizurakölteményekkel vonultak fel a nyilvános eseményeken, nagy hangsúlyt kapott a kesztyű, a csipkesál, legyező, óra. Előszeretettel hordtak éles orrú, sarkú, csatokkal és masnikkal díszített, színes bőr-, brokát- vagy bársonydarabokból készsített lábbeliket.

A későbbi korok öltözködése, a mai értelemben vett divat kialakulása

Ahogy láttuk, kezdetben az öltözködés a státuszt fejezte ki, illetve funkcionális volt; a mai értelemben vett divat a rokokó korában kezdett igazán kibontakozni. Ekkor jelentek meg és kezdtek egyre gyorsabban változni a trendek.

Kétséget kizáróan ebben a korszakban a mesterségek között szabóként lehetett a legmagasabbra jutni, mind egzisztenciálisan, mint társadalmi megbecsültséget illetően. A a divathoz köthető mesterséget űző személyeknek a legmagasabb körökbe volt bejárásuk. Köztük a legismertebb talán Rose Bertin varrónő, aki ott állt Marie Antoinette mellett, aki soha nem vett fel kétszer egy ruhát vagy cipőt. Márpedig ebből is divat lett, amelyet olyannyira szigorúan vettek, hogy a krónikák szerint egy udvarhölgy három hónapig nem léphette át a királyi udvar küszöbét csak azért, mert ugyanazt a ruhát kétszer is látták rajta!

A rokokó viselet szerette a kihívást és a kihívó elemeket, keveset takart a testből. Ez volt az első irányvonal, amely esetében európai öltözködés történetében először kapott teret az aszimmetrikus díszítés. Dekoráció terén nem ismertek határokat, a ruhaköltemények, kompozíciók világában helye volt az élő és művirágnak, a kitömött állatoknak egyaránt.

XV. Lajos idején a szoknya alapja lehetett pamut, viaszosvászon vagy selyem, de ami egyforma volt, az az, hogy 5, fölfelé kisebbedő abroncsot viseltek magukon a hölgyek, ami éles kontrasztot alkotott a szoros fűzővel kialakított vékony derékkal. A krinolinszoknya, vagyis a panier volt a legnépszerűbb szoknyaforma, ami átmérőjét tekintve változott, olykor extra méreteket is öltött. Egészen extrém formájában úgy lehetne jellemezni méreteit, hogy mindegy, milyen karcsú volt egy hölgy, a szoknya miatt egy kerti padot kitöltött egymaga, és a kétszárnyú ajtókon is csak oldalazva jutott be. 2felső szoknya is volt efelett, amelyből a felsőn elől volt egy vágás, hogy látszódjon alatta a másik is, amely színben és anyagban egyezett ugyan a felette lévővel, de sokkal díszítettebb. A ruhák kivágása jellemzően olyan merész volt, hogy akár a mellbimbóig ért, a különböző fazonok pedig csupaszon hagyták a karokat és a nyakat is.

Alapvetően e ruhák olyan kényelmetlenek voltak, hogy a nyilvános terekben hordták őket, ezért megnövekedett az igény egy olyan ruhatípusra, amiben mindenki jól érezheti magát. Így jött létre a könnyű háziruha vagy pongyola, a neglizsé, melyet első időszakban csak a négy fal között hordtak, idővel azonban egyedi és pikáns verzió kikerültek az utcára is. Ebből az egybevarrott ruhadarabból alakult ki az övvel hordott úti kosztüm is. A neglizsé alatt sosem hordtak fűzőt, idővel pedig megjelent a hosszú ujjú változata is. A divatról természetesen főleg a felső társadalmi köröket illetően beszélhetünk, amelyek azonban a részévé tették a népi kultúrát, annak jellegzetes motívumait, elemeit belecsempészték a viseletbe.

Hogyan alakult a divat az elmúlt évszázadokban?

 A rokokó tehát, ahogy említettük, elhozta a modern értelemben vett divat létrejöttét, ami egyben azt is jelentette, hogy a nemzeti viselet sajátosságait, a társadalmi státusz szimbólumát meghaladva létrejött az úgynevezett európai – nemzetközi divat. Bölcsője természetesen Franciaország volt, a trendeket kezdetben nem képes újságok, hanem divatbábok révén ismerhettek meg a távoli vidékekben. A hölgyek megszemlélhették a Párizsból érkezett, Pandoraként emlegetett babákat, és eszerint alakíthatták át ruhatárukat.

Az első divatlap,  Mercure galant volt 1672-ben, de képes magazin a témában 1779-ben jelent meg Párizsban Galerié des Modes néven. Az első magyar divattal is foglalkozó, a Regélő, 1833-ban indult, de alapvetően nőknek szóló irodalmat közölt.

A 19 században fokozatosan az egyszerűbb anyagok kerülnek előtérbe, a posztó és a pamut lesz a ruhák alapja. A népviselet és a nemzeti színek is hangsúlyt kapnak – nemzetenként, a nacionalizmus hatására. A kézzel varrott ruhák mellett az ipari forradalom hatására egyre jellemzőbb lett a géppel varrt ruha viselete. Eltűntek a divatból az extravagáns frizurák, megjelentek helyette a kalapköltemények. A századközépen még divat volt a darázsderék és a krinolin, de a század végére a régi értelemben vett fehérneműk, alsószoknyák és fűzők fokozatosan mentek ki a divatból. A század végére a szoknyák hátsó része kerül a középpontba: ez karakteres hátsók, a hatalmas alsószoknyák, hajtások, húzások divatja. A viselet mindig gazdagon díszített, korábbi korok elemeiből vegyített. A férfiak esetében a katonai egyenruha alakult át, egyszerűsödött a hétköznapi viselet, melynek alapja a sötét színű frakk, világos nadrág, csizma volt.

A huszadik században a divat már  – ha eltérő keretek között is, – de mindenki számára elérhetővé vált. Az évszázad elején megjelentek az egyszerűbb és rövidebb ruhák,  egyre népszerűbbek lettek a térd alatti szoknyák, illetve minden olyan darab, ami egy jóval szabadabb mozgást tett lehetővé. Az 1950-es években Christian Diornak köszönhetően újra előtérbe került a szűkebb felső ruházat és a bővebb szoknya. A 60-as és 70-es években az A-vonalú miniruhák, a fényes színek és a merész minták, virágmotívumok, a bőr és a szőrmekabátok, valamint a nagyméretű szélvédő szemüvegek domináltak, a nyolcvanas években meghatározó volt az extravagáns anyagok viselete, valamint a vállbetétes blúzok, a magas derekú farmerok és a neon színek. A 90-es éveket a minimalista stílus jellemezte, ekkor vált igazán divatossá a farmer és a póló.

A blogunkon számos más, a viselettörténettel kapcsolatos cikk olvasható, ezekből szemezgettünk most néhányat kedvcsinálónak:

A harmincas évek divatja

„Öltönyök” az ókorban

Azok a 80-as évek… 30, az évtizedre jellemző dolog

Az öltözködés története: mi határozza meg a divatirányok kialakulását?

Azon túl, hogy a divattervezők mit álmodtak meg a kifutókra, vagy hogy a népszerű divatáruházok mit tettek a kirakatba, számos tényező meghatározhatja a divatot. Olyan külső körülmények, mint a háborúk, járványok, technikai fejlődés és újítások, egyaránt jelentős tényezők lehetnek. Gondoljunk csak arra a maszk-divatőrületre, melyet a Covid19 szült.

De a divatot befolyásolhatják lokális, nemzeti események is, így az orosz-ukrán háború hatására kiment a nemzetközi divatból minden, ami oroszos, és a szolidaritás jelképeként sokan hordtak sárga és kék színű kiegészítőket, kombinálva. De meghatározza divatot a kulturális beállítottság, a vallási előírás, a korszellem, az uralkodó mentalitás is. Hatással lehet a divatirányzat alakulására egy-egy népszerű sztár vagy köztiszteletnek örvendő személy. Gondoljunk Victoria Beckam bobfrizurájára, vagy Brad Pitt saját ruha- és kozmetikai márkájára.

Az öltözködés története: mik azok az irányzatok a régmúltból, amelyek ma is hatnak a divatra?

Minden korszaknak megvannak a maga lenyomatai, gondoljunk például a kombinéra, melynek őse az ókori khoiton, vagy tunika volt. A rokokó korszakának hatása a mai napig érezhető a divatban, ami a díszítéseket, formákat illeti. A Haute-Couture ruhák például a leginkább azok, melyek magukon viselik ennek a kornak a hatását: gazdagok a kézzel felvarrt elemekben, mint a fodor, szalagcsokor, csipke. A fűző szabású felsőrészek, illetve az esküvői, báli, kisestélyi ruhák nagy része is ennek az időszaknak az elemeit követi.

A vintage keretei között jött újra divatba a régi idők viseletének újragondolása, a múlt divatjának újraéledése, ezt, a nosztalgia és a fenntartható divat iránti igény élteti. Ennek szellemében ma is népszerűek a 20. századból a 60-as évek A-vonalú mini ruháit követő újragondolt darabok, vagy a retro minták, mint a csíkos vagy a virágos és a 70-es évek bővült ujjú blúzai, és mindig megújulni kép4es farmeranyag, de ide sorolható az is, ahogy a népművészeti motívumokat belecsempészik a viseletbe.

A divatban tehát egy dolog állandó: a folyamatos változás, az egyes stílusok eltűnése majd újra felbukkanása!