Ki mikor élt, és milyen környezetben alkotott? Irodalmi korszakok és meghatározó alakjaikat bemutató cikkünkben egy rövid és tömör összefoglalót adunk, az emberiség kultúráját jelentősen meghatározó időszakokról. 

Milyen irodalmi korszakok vannak? Kik ezeknek a meghatározó alakjai?

Cikkünkben az irodalmi korszakok és meghatározó alakjaik kapcsán abszolút a teljesség igénye nélkül, a legjelentősebb személyek kiemelésére vállalkozunk. Ezt a cikket egyfajta kiindulópontként készítettük, hogy bővítse az általános műveltségét. Egy igazi úriembernek, az úriember életmódjának része kell, hogy legyen azalapműveltség, amelyhez nem elég az iskolapadban megszerzett tudás – fontos ezt szinten- és frissentartani.

Az irodalmi korszakok gyakran egyek az adott történelmi korszakkal, vagy korstílussal, így sokszor egyes irodalmi korszakok elnevezése egybeesik a zenei és művészettörténeti korszakokéval is. Cikkünkben nem a szerzők bemutatására, hanem adott korszakokhoz való besorolásukra, jelentős műveik megemlítésére törekedtünk. Ahol nem emeltünk ki egy-egy művet, azzal azt akartuk jelezni, hogy az illetőnek tulajdonképpen az egész életműve jelentős. Érdemes őket felkutatni az antikváriumokban is!

Tudta?

Arról, hogy milyen irodalmi korok-korszakok vannak, nincs egységes álláspont. Jelen cikkben a nagyobb korszakokat mutatjuk be, a leggyakrabban alkalmazott besorolások szerint.

Gyakori jelenség, hogy egyes szerzők nem feltétlenül sorolhatóak be egyetlen korszakba, illetve az irodalmi korszakok nem feltétlenül határolódnak el egymástól időben, hanem párhuzamosan is léteznek egymás mellett. Ezekre is hozunk néhány példát, de a cikk keretei közt nem tudjuk jelezni minden alkalommal ezt – könyveket lehetne még megtölteni az érdekességekkel.

A legfontosabb irodalmi korszakok

Az ókor

Az emberiség írásos kultúrájának kezdetétől, azaz első írásos emlékektől a Római Birodalom bukásáig (i. sz. 476) tartó időszakban létrejött művek sorolhatóak az ókori irodalom közé. Ezen belül is jelentős irodalmi alkotások születtek

• az ókori Keleten: Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában
• és az ókori Európában: a görög városállamokban és a Római Birodalomban.

Az ókori irodalom legjelentősebb alkotásai közé sorolhatjuk keletről a Bibliát és a Gilgames-eposzt. A görögöktől a Homérosznak tulajdonított eposzokat, azaz az Iliászt és az Odüsszeiát, Ovidius, Anakreon, Alkaiosz és Sappho verseit, valamint Szophoklész drámáit, köztük is az Oidipuszt és az Antigonét. A rómaiaktól Vergilius Aeneisét, Ovidius költészetét, illetve Petronius Satyriconját érdemes kiemelni.

A középkor

A középkor irodalmáról a Római Birodalom bukásától (476) Amerika felfedezéséig (1492) tartó történelmi időszakkal egybeeső korszak kapcsán beszélhetünk.

Ebben az időszakban az irodalmi alkotások létrejöttének módját, jellegzetes tartalmi-nyelvi elemeit a szakralitás, a keresztény szemlélet uralja. A művek középpontjában Isten és az ő világa áll, a műveltség képviselői, átörökítői alapvetően az egyes szerzetesrendek közösségei. Az egyéni alkotók is rendszerint ebből a közegből kerülnek ki. Jellegzetes műfajai a legendák, himnuszok, siralmak, prédikációk, melyek rendszerint nem egy adott nép nyelvén, hanem latinul íródtak.

Az ókorhoz hasonlóan gyakran a műveket itt sem tudjuk egyetlen szerzőhöz kötni, illetve sokszor beazonosítani sem.
Kiemelkedő alkotások Szent Ágoston: Vallomások, illetve Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz című művei. A világi irodalomból (melyet természetesen szintén áthat a vallásos világkép) a trubadúr- és a vágánsköltészet a legjellemzőbb műfajok, illetve Dante Alighieri Isteni Színjátéka a legkiemelkedőbb alkotás.

Az első magyar nyelvemléknek tartott forrásaink a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom. A szerzők ismeretlenek, a források a történelem, a nyelvtudomány, az egyháztörténet, a teológia tudománya számára egyaránt fontosak.

Reneszánsz

A reneszánsz korszakban született művek a 14. századtól a 16. századig terjedő időszakra tehetőek. A reneszánsz egy olyan meghatározó korstílus, amely Itáliából indult útnak, és nagy szerepe van benne az antik, azaz a görög és római kultúrának.

Egyfajta ellenpontként jött létre a középkori-keresztény kultúrával szemben. Központjában nem az isteni, hanem az emberi nagyság, az emberi alkotóerő állt, illetve a szerelem, művészet, természet dicsőítése és annak hirdetése, hogy mindenki maga alakíthatja sorsát. A közösségi szempontok helyett az egyénre helyeződik a hangsúly.
Kiemelkedő alkotói és alkotásaik Francois Villon balladaköltészete, melyet szokás a középkori költészet végére is helyezni az irodalomtudományban, illetve Petrarca Daloskönyve, Boccaccio Decameronja és természetesen Shakespeare életműve.

Magyar viszonylatban Janus Pannonius, Heltai Gáspár, Szenci Molnár Albert, Bornemissza Péter, Tinódi Lantos Sebestyén, valamint Balassi Bálint életműve kiemelkedő.

Barokk

A barokk a XVII. század korstílusa, ezen belül irodalmi stílus is. Fő jellemzője, hogy alapvetően vallásos indíttatás áll az alkotások hátterében. Konkrétan felekezeti irodalomról van szó, hiszen a barokk mintegy a reformáció terjedésének ellenében jött létre, és képviselői katolikus főpapok voltak, mint például Pázmány Péter, illetve katolikus főurak, így Zrínyi Miklós (Szigeti veszedelem).

Ezt az irodalmi korszakot monumentális alkotások és műfajok (kiemelten az eposz) jellemzik, céljuk, hogy rendkívül erős érzelmi hatást érjenek el.

A nemzetközi irodalmi alkotók között Miltont és Tassot emelnénk ki, előbbi ismert műve az Elveszett Paradicsom, utóbbié A megszabadított Jeruzsálem.

A felvilágosodás, az irodalmi klasszicizmus és szentimentalizmus

A felvilágosodás korán belül a klasszicizmusnak, mint jellemző korstílusának és egyben irodalmi stílusának bölcsője Franciaország. Fő jellemzője, hogy a művészet követendő normákra, előírásokra épül, alapvetően a mértékletesség és az érzelemmentesség jellemzi az ebben a korszakban alkotó írókat és műveiket. Főleg antik mintákat, kereteket használ fel, a művek célja gyakran a tanítás, nevelés, erkölcsi intés.

Jellemző műfajai közé sorolható a tézisregény, parabolaregény, komédia, nevelési regény és az óda. Kiemelkedő alkotói és alkotásai Diderot Enciklopédiája illetve Az apáca című műve, ami az egyház visszásságait vesézi ki, Molière komikus drámái, Voltaire Candide-ja, valamint Jonathan Swift Gulliver utazásai.
Heinrich von Kleist és Friedrich Schiller drámái a klasszicizmus és a romantika korszakának határán helyezkednek el, de mi most ide soroljuk őket.

A felvilágosodáshoz tartozik még a szentimentalizmus, mely irányzat kapcsán a szubjektív nézőpont és az érzelmek túlburjánzása lesz a főszerep, mintegy ellenpontként a klasszicizmussal szemben. Egyik fő képviselője Rousseau Az ifjú Werther szenvedéseivel.

Magyar irodalomból Kazinczy Ferencet érdemes megemlíteni, de fontos még Kármán Józseftől Fanni hagyományai, Csokonai Vitéz Mihály életműve és Fazekas Mihály Ludas Matyija.

Romantika és realizmus

A romantika a 18 századtól a 19. századig tartott, az ide sorolható alkotások a polgári átalakulás idejében jöttek létre. Jellemzője a szenvedélyesség, a lázadás, egzotikum és a fantasztikum iránti vonzódás, a kiábrándultság,  történelmi témák iránti intenzív érdeklődés. Ezeknek ábrázolásában megjelennek a túlzások, a meseszerűség, és a mitizáló gesztusok, valamint a szélsőséges indulatok és érzelmek kendőzetlen kimutatása.

Kiemelkedő képviselői Victor Hugo, Alexandr Puskin, George Byron, a Brontë nővérek, Charles Dickens, Gustave Flaubert, Stendhal, Jane Austin.

Magyar részről kiemeljük Katona József, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Szendrey Júlia, Arany János, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán életművét.

Dickenst, Flaubert-t, Stendhalt, a Brontë nővéreket, Austint, vagy Mikszáthot és Jókait egyben nevezhetjük realistának is. A két stílus abban különbözik, hogy a tipikust ragadja meg, míg a romantika az egyénit. A realizmus jellemzően átlagembert ábrázolja, erős társadalomkritika jellemzi, objektív, hiteles képre törekszik. Mértékletes a meseszövés terén, adatgyűjtésen, megfigyelésen alapulnak művei, narrátora jellemzően mindentudó és a háttérben marad. Épp ezért érdekes az itt felsorolt művészek neve, akik életművének egyes darabjait hol inkább a romantikához, hol pedig a realizmushoz sorolnánk.

Az avantgárd irodalom – az izmusok kora a 20. században

A 20. század elején új művészeti mozgalmak jelentek meg Európa teljes területén. A művészek csoportokba szerveződtek, szokatlan, abszurd programokat határoztak meg, melyeket az elvontság, az absztrakciók jellemeztek.

A századvégen kialakult szépségkultuszával, művészetével szemben nem ellenpontokat neveztek meg, nem ezekből eredtek, sokkal inkább egyfajta törésként érzékelhető az a kulturális attitűd és program, amit kialakítottak.

Központi szerepet kapott a technikai fejlődésre való reakció, a magas művészet és a tömegművészet közötti különbség eltüntetése, a művészet nyílt átpolitizáltsága, mely egyben a népet, a nép érdekeit kívánta képviselni.

A legfontosabb izmusok az expresszionizmus, fauvizmus, futurizmus, absztrakt művészet, dadaizmus, szürrealizmus. Kiemelkedő alkotók, akik vallottan kötődtek az avantgardhoz: Georg Trakl, T. S. Eliot, Gottfried Benn Alfred Döblin, Filippo Marinetti, Louis Aragon, Paul Éluard, Federico García Lorca, Kassák Lajos, Balázs Béla, József Attila, Illyés Gyula, Dsida Jenő és Tamási Áron.

A kortárs irodalomról ebben a cikkben nem kívánunk különösebben szólni, hiszen számos blogbejegyzésünk íródott már ebben a témában, amelyeket az alábbi linkeken olvashat el:

Kik a legkiemelkedőbb Kossuth-díjas írók?

15 kortárs költő, akit érdemes ismerni