

A velúr cipő, a velúr kesztyű, a velúr kabát egy ruhatár legjellemzőbb kulcsdarabjai lehetnek. De mint minden izgalmas anyagú, meghatározó kiegészítő és ruhadarab, ezeknek is nagyobb szakértelmet igényel a tisztítása, karbantartása. Megmutatjuk, hogyan lesz a leghatékonyabb a velúr cipő tisztítása!
A velúr cipők bőre a nubukhoz hasonlóan az úgynevezett „érdes” típushoz tartozik. A többi, azaz az „átlag” fényes felületű bőrt színbőrnek nevezzük. A nubukra és a velúrra jellemző, hogy az anyag mintha enyhén szőrős lenne, puha tapintású, lényegesen melegebb érzetet és rusztikusabb külsőt kölcsönöz a belőle készített tárgyaknak. Az érdes bőröknél látható egy szálirány, ami egyfajta színjátékot is létrehoz a felületen. Ennek a szálasságnak, érdességnek köszönhető az is, hogy a tisztán tartásuk lényegesen komolyabb munka, mivel az érdes bőrök nem bírják a nedvességet. (A nubukbőrt a gyártók viaszréteggel kezelik, ezért ott nem jelent ez problémát.)


Csak nagyon kevesen figyelnek ténylegesen a bőrtípusokra – ez érthető is, hiszen egy vásárlót nem a készítés folyamata, az anyagösszetétel kell, hogy érdekelje, hanem, hogy tetszik-e neki az adott lábbeli, kényelmes-e, vagy illik-e a kiválasztott szetthez – lásd „Barna cipőhöz kék farmert” című cikkünk. Minden más a gyártó dolga.
De ez nem egészen így van a velúr és a nubuk esetében. Az érdes bőrök ugyanis sokkal kényesebbek, nehezebben lehet őket tisztán és szépen tartani. Sokban hasonlítanak egymásra, pédául mindkét bőrt csiszolják az elkészítés során, ám míg a velúr esetében a bőr hús felőli oldalán teszik, addig a nubuknál a felsőbőrt kezelik ezzel a technikával. A csiszolás hatására kap a bőr puha felületet, szinte textilszerűen, plüssösen puha lesz.
A velúr tisztítását külön meg kell tanulni – nem elegendő bekenni egy cipőkrémmel, mint egy „átlag” öltöny cipőt. A legfontosabb szabály, hogy a cipőápolást a cipő viselése előtt kell megkezdeni! A velúr esetében ugyanis minden a megelőzésen múlik. Ez a fajta bőr rendkívül kényes a nedvességre, annak hatására mind a textúra, mind a szín megváltozhat. Így a legelső, nulladik lépés az impregnálás! Mielőtt még egyáltalán felvenné a cipőt, külön, velúr cipőre gyártott impregnáló szerrel kell kezelni.
Ha megvette a cipőt, impregnálta, hordta, lehetőleg nem lépett bele nyakig érő pocsolyába, és az eső sem verte el, jöhet a következő lépés, hogy megőrizze cipője élettartamát, és tovább lehessen az egyik legfontosabb őszi-tavaszi kiegészítője! Először is, mielőtt nekifog, nézze meg, milyen szennyeződést kell eltávolítania.


A velúrt könnyen tönkre is teheti. A legnagyobb, piros NE! felirat alatt természetesen a nem velúrbőrhöz szánt tisztító-és ápolószerek vannak, mint a cipőfényező, vagy éppen a nem velúrhoz készült szivacs vagy kefe, ami felsérti az anyagát.
A második pont a tiltólistán (bár ezt talán mondani sem kellene) a mosógép. Ennyi erővel a kukába is dobhatja, tökéletesen tönkremegy tőle, nem csak a velúr, hanem igazából bármilyen típusú bőrcipő. A kisbabák teljesen textil (és nem járásra kialakított) kiscipőin kívül igazából semmilyen lábbelinek nem tesz jót a mosógépes mosás.
A listán ezután következnek azok a megoldások, amik ugyan nem teszik tönkre a velúrt, de roncsolják, és igazából nem is túl hatékonyak. Ilyenek például a vizes tisztítások, áztatás és társai. Ezeket lehetőség szerint kerülje el, a velúr nem szereti a nedvességet, és hosszú távon elveszíti azokat a jellemzőket, amelyekért Ön beleszeretett és megvette!


A velúr cipő tisztításához a legfontosabb alapszabály, hogy csak a külön, ehhez készült tisztítószerekkel és állagmegóvókkal szabad kezelni, függetlenül attól, mit állít az internet, vagy az „évtizedes tapasztalatok”. Ha ezt betartja, sokáig élvezheti velúr cipője épségét, szépségét.






Vélemény, hozzászólás?