

Tartalom
Kezet fogni mindenki tud, napi szinten több alkalommal is szoktunk így tenni. De vajon helyesen? Mindig betartjuk az udvariassági normákat és a kézfogás etikett szabályait? Ön tudja, hogy egészen pontosan hogy is kell(ene) kezet fogni?
A kézfogás nem tűnik olyan eszméletlen fontos dolognak, amit tanulni kellene, pedig a valóságban sokkal jobban befolyásolja mindennapjainkat, mint gondolnánk. Ez az üzleti- és magánéletünk elengedhetetlen része. Nap, mint nap találkozik addig ismeretlen emberekkel, akiknek bemutatkozik, akivel kezet fognak, és a kézfogás milyensége sokkal több információt közöl a másiknak, mint azt gondolnánk. Nem csak a megjelenésünk, a kézfogásunk is részét képezi annak, hogy milyen lesz a rólunk kialakult, első benyomás, érdemes tehát követni a kézfogás etikett szabályait, hogy magabiztosak legyünk és jó legyen a fellépésünk!


A kézfogásnak vannak írott és íratlan szabályai, amiket illik betartani. Egy-egy rosszul sikerült kézfogásból akár még hátrányunk is származhat, például egy állásinterjún egyből rossz pozícióból indulhatunk egy jól képzett HR-esnél. Nagyon sok mindent le lehet szűrni ebből, de nem feltétlenül kell hozzá szakképesítés, hogy valakit a kézfogása alapján szimpatikusnak, vagy ellenkezőleg, unszimpatikusnak ítéljünk meg.
Nem mindegy, hogy egy adott helyzetben hogyan is fogunk kezet, a kézfogás illemtanának vannak szabályai, amelyek minden szituációra egyaránt igazak.
Hogyan kerülhetjük el a “kézfogás bakikat”? A legalapvetőbb, hogy ha valaki kezet nyújt, azt illik elfogadni és kézfogás közben egymás szemébe kell nézni. Meg kell hagyni a kellő időt a kézfogásra is, nem szerencsés se túl hosszúra nyújtani, se csak összeérinteni a tenyereket és bontani a kézfogást. Ha a szemkontaktus létrejött a kézfogásnál, és elég ideig tart, akkor már jó úton haladunk az első, jó benyomás felé. Ennek az eléréséhez már csak a szorítás megfelelő erősségét kell gyakorolni, és nyújthatjuk is magabiztosan a kezünket az ismeretleneknek.
Abban biztos minden kedves olvasó egyetért, hogy köszönni kell. Ezt tanultuk meg kisgyerekként elsők között a szüleinktől. A köszönés elhagyása legalább akkora sértés, mintha nem fogadtuk volna valaki más köszönését.
A bemutatkozás etikett betartása fontos, és ennek részét képezi a megfelelő kézfogás is. Emellett az üzleti életben a szóhasználat is igen fontos. Egy slendrián módon elejtett kifejezés, vagy egy nem megfelelő köszönés akár el is dönthet már ott, az első pillanatban mindent. Tehát köszönni csak napszaknak megfelelően, hagyományosan, és semmi esetre sem trendi módon. Szépen, a köszönés minden szavát kimondva, artikuláltan tegyük azt. Nem helyes a „jó napot”, vagy csak simán a „napot” szóhasználat sem.
Azonban adódhatnak bonyolultabb helyzetek, amikor nem is annyira kézenfekvő, hogy mik a bemutatkozás szabályai. Általában kijelenthető az, hogy a köszönést az „alárendelt” félnek kell kezdeményeznie. Tehát aki rangban, hierarchikus rendszerben alacsonyabb pozíciót foglal el, a férfi a nőnek és a fiatalabb az idősebbnek köszön először. Ismeretlen felek esetében a köszönést a bemutatkozás követi, ahol szintén követhetjük az egyszerű, hierarchikus rendszert, hogy kinek is kell kezdeni azt.
Bemutatkozni minden esetben csak teljes név lassú és artikulált kimondásával illendő. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a másikat a nevünk elhadarásával, vagy elmotyogásával. Azonban, ha mi nem értettük a másik fél nevét, ekkor célszerű visszakérdezni. Ez sokkal kevésbé kellemetlen, mint nem tudni azt kivel is beszélünk, vagy rossz megszólítást, nevet használni a beszélgetésünk folyamán.
Tehát a köszönés illemszabályai szerint sorrendben így néz ki a dolog: az alárendelt pozícióban lévő fél által kezdeményezett köszönésre és bemutatkozásra válaszul a felette álló szintén bemutatkozik és kezet nyújt a másiknak. Ekkor történik meg az eddig még ismeretlen felek egyenrangú kézfogása.


A cikk korábbi szakaszában volt röviden arról szó, hogy a kézfogás etikett szerint mi helyes. Most térjünk ki arra, hogy milyen az amikor rossz, melyek a tipikusan elkövetett hibák. Ne feledje, nem szégyen saját magunkra ismerve változtatni a kézfogási technikánkon, és gyakorolni a megfelelő kézfogást. A próbababa lehet egy kedves ismerős, vagy rokon de akár egy nagyobb baba, plüss figura is.
Vannak olyan szituációk, amikor bizony a kézfogás nem szükséges. Ezek általában eltérő kultúrák találkozásakor fordulnak elő, hiszen vannak országok, ahol az illem más üdvözlési módot diktál, illetve az is előfordul hogy a kézfogás sértő is lehet. Indiában, Japánban és Új-Zélandon például nem a kézfogás a hivatalos köszönési mód, ezt még a királyi család is tiszteletben tartja és alkalmazza. Nekünk is követni kell ezeket.
Férfiaknál a régebbi időkben még illett “lekezelni” mindenkivel búcsúzáskor is. Mára ez már nem kötelező jellegű, főleg akkor ha egymással sűrűn találkozó felekről van szó. Ilyenkor már bőven elegendő a szóbeli köszönés és a biccentés, szemkontaktus felvételével.
A kézfogás elmaradása adódhat pusztán józan megfontolás miatt is. Tegyük fel, hogy mind a két kezünk foglalt és nem tudjuk felszabadítani a jobb kezünket. Nem fogunk kezet akkor sem, ha piszkos, vizes a kezünk és nem tudjuk megtörölni, tisztítani. Ekkor inkább a biccentéssel és mosollyal helyettesíthetjük ezt, természetesen utalva arra, hogy miért szeretnénk, ha ezúttal elmaradna a kézfogás. Nem illik kezet fogni ajtóban, hiszen akadályt képezhetünk ezzel. Illemhelyen megpróbálni megtenni ezt pedig egyenesen illetlen dolog.
A kézfogás szabályaira pont az ellenkezője igaz, mint ami a köszönésnél követendő. Tehát a nő nyújtja kezét a férfinak, a magasabb rangú az alacsonyabbnak, és az idősebb a fiatalabbnak. Viszont érdekesség, hogy az illemszabályok szerint elmaradhat a kézfogás akkor, ha a férfi felettes nem nyújtja női alkalmazottjának a kezét kézfogásra.
A kéz nyújtását addig ismeretlen felek esetében meg kell előzze a bemutatkozás. Manapság gyakran a kézfogás és a bemutatkozás egyszerre történik, de ez hibás módszer. Meg kell adni a tiszteletet egymásnak arra, hogy a saját és a másik bemutatkozását is kellő figyelemmel tudja kísérni.
A hétköznapi életben, férfi és nő esetében a férfinak meg kell várni, hogy a hölgy a kezét nyújtsa neki, azonban az üzleti életben ez nincs kőbe vésve, főleg ha hierarchia mást diktál. Amennyiben a találkozáskor a társaságba belépő férfi még áll, és a hölgy már korábban helyet foglalt, akkor a nőnek nem szükséges, de ajánlatos felállva kezet fogni vele. Legalább a kézfogás idejére a kicsi megemelkedés elvárás a nőktől is ilyenkor. Amennyiben az előbbi szituáció fordítva történik meg, akkor a már társaságban ülő férfinak fel kell állnia a kézfogás idejére a hölgyhöz.


Szemkontaktus! Amennyiben ez létrejött, úgy a kezünk könyökben meghajlítva, tenyerünk függőleges tartásában várja a másik felet. Kezünket stabilan tartjuk, az ujjak összezárva, csak a hüvelykujjunkat nyitjuk felfelé derékszögbe, majd amikor a két kéz megtalálta egymást derék-, vagy csípő magasságban, néhány másodperces határozott, de nem túl erős kézfogás és rövid, kézrázás következik, természetesen egyenes testtartásban.
Számtalan vicces kézfogós videó kering az interneten, még az államférfiak is gyakran belefutnak egy-egy ilyen bakiba, holott róluk nem mondhatjuk, hogy ne lennének felkészítve minden protokolláris helyzetre.
Tehát ha sikerül elkövetni egy ilyen bakit, ne essen teljesen kétségbe. Általában, ha oldottabb a hangulat, akkor mosollyal vagy akár nevetéssel kezdőzhetjük el is a bakit, ügyetlenségünket.
Természetesen ezeket nem orvosolja az olyan “hiba”, hogy valaki nem ad kezet a másiknak. Amennyiben egy megbeszélés elején úgy érezzük a kézfogás nem volt az igazi, mondjuk izzadt a tenyerünk, akkor az elköszönéskor próbáljuk meg a legjobbunkat hozni ezen a téren is. Ha a beszélgetés alkalmával szimpatikusak voltunk és a kikíséréskor a kézfogás számunkra is tetsző módon lezajlott, akkor lehetséges, hogy feledtetni tudjuk az elsőt. Arra viszont figyeljünk, hogy ekkor se essünk át a ló túlsó oldalára. Csak határozottan, és mégis nyitottan!
Önnek milyen a kézfogása? Kérje meg barátait, partnerét, hogy értékeljék parolázási szokásait, és ha kell gyakoroljon velük, hogy mindig, minden helyzetben kiváló benyomást tegyen!
Határozott, erőteljes kézfogással, de arra figyeljünk, hogy ne szorítsuk meg nagyon a másik fél kezét! Nézzünk bele a másik szemébe!
Alapvetően a hölgy nyújtja a kezét a férfinak, tehát a férfinak ki kell várnia, amíg ez megtörténik. Az üzleti etikettben az nincs kőbe vésve, sokszor a hierarchikus viszonyok közbeszólnak.
A különböző kultúrák találkozásakor nem mindig kell kezet fogni, ügyeljünk a másik országból érkezettek szokásaira. Ajtóban nem szerencsés kezet fogni, hiszen akadályt képzünk ezzel, illemhelyen pedig egyenesen udvariatlanság!
Photo credit: pixabay.com






Jó napot kívánok. 60. Házassági évfordulóra vagyok hivatalos. Személyesen nem ismerőseim. Első találkozás. A férfi egyik keze balesetből kifolyólag csonkolt. Kérném ilyen helyzetben mi az illem ? Kézfogást illetően, vagy „általában”. Köszönöm a válaszukat.
60. házassági évfordulóra vagyok hivatalos ahol az ünnepelteket nem ismerem. A férfinak balesetből kifolyólag egyik keze csonkolt. Mi az illem a bemutatkozás (kézfogást) illetően. Köszönöm válaszukat.
Kedves Osztojnics Lászlóné!
Első lehetőség (kézfogás): „Amennyiben a férfi kézfogásra nyújtja a csonkolt kezét, udvariasan és tisztelettel viszonozzuk ugyanazzal a kézmozdulattal. Ebben az esetben nem szükséges különösebben aggódni, mivel ő valószínűleg nem zavarban van, és tisztában van a helyzetével. Az illemszabályok szerint nem szükséges kényelmetlenül érezni magunkat, és ugyanúgy bánjunk vele, mint bárki mással.”
Második lehetőség (fejbiccentés és hajlás): „Ha a kézfogás nem történik meg, akkor egy tiszteletteljes fejbiccentéssel és enyhe hajlással is kifejezhetjük tiszteletünket. Ez különösen olyan helyzetekben ajánlott, ahol nem érzékeljük, hogy kényelmetlen lenne a kézfogás, vagy ha a körülmények nem teszik lehetővé a hagyományos üdvözlésformát. A fejbiccentés és a hajlás elegáns, tisztelettudó módja az üdvözlésnek.”
Harmadik lehetőség (vállérintés): „Egyes esetekben, ha a szituáció engedi, egy barátságos vállérintéssel is kifejezhetjük tiszteletteljes üdvözlésünket. Ez különösen akkor lehet kényelmes választás, ha nem szeretnénk kényelmetlen helyzetet teremteni. Fontos, hogy mindig figyeljük az illető testbeszédét és reakcióit, hogy a legmegfelelőbb módon üdvözölhessük.”
Összességében fontos, hogy ne érezzük magunkat kényelmetlenül, és mindig az adott helyzethez mérten, tisztelettel viselkedjünk. Mivel mindkét fél tisztában van a szituációval, a legfontosabb, hogy a kölcsönös tisztelet és udvariasság vezérelje a viselkedésünket.